Jó páran mondták már rám, hogy emo vagyok. De miért? Milyenek az emok?

Csak azokat a dolgokat "tudom" róluk, amiket hallottam, de nem szeretek így megítélni dolgokat. Leírom pár tulajdonságomat.

- Nagyon érzékeny típus vagyok és a légynek se tudnék ártani. Úgy érzem, senkit nem tudnék megbántani és elég sokszor naiv is vagyok. Volt már, hogy emiatt ki is használtak. Ezt viszont soha nem hangoztatom, inkább magamban tartom.

- Leginkább ilyen "magamba mélyedő" típus vagyok, tehát képes vagyok órákon keresztül zenét hallgatni és írni (pl. verseket, novellákat, amik inkább szomorú témájúak és sokszor szerepel bennük az, amit először leírtam magamról).

- Csak olyan bandákat hallgatok, amikre rámondták, hogy emo, nem tudom miért. Valahogy megfog. (pl. Back Veil Brides).

- Az öltözködésem a hangulatomtól függ, ami viszont... khm... elég gyakran változik. Ha reggel jókedvűen kelek, akkor ilyen "hétköznapin" nézek ki (kék farmer, színes póló), viszont elég sokszor hordom azokat a cuccaimat is, amiken a kedvenc bandáim szerepelnek (magyarul sokszor öltözködöm sötéten). A halálfejeket valamilyen rejtélyes oknál fogva eléggé szeretem... na meg a fekete körömlakkot és a szemceruzámat, ami nélkül nem mennék sehova. (Nem sminkelek durván, csak egy vonallal kihúzom a szemem, szempillaspirál és annyi.

- Tulajdonképpen szeretnék kitűnni a tömegből, amit néha mondjuk azzal oldok meg, hogy nőies egyszerűséggel beszínezem a hajam végét vagy egy-egy tincset valami extrém színre. (Ezért odavagyok.) Na meg az öltözködésem miatt is volt, hogy már megnéztek. Bár a beilleszkedéssel nincs különösebb gondom, de csendes típus vagyok, ezért nincs túl sok barátom.

Nos ennyi, kicsit hosszú lett, bocsi. Most ilyen filozofikus hangulatomban úgy gondoltam, hogy jobban utánajárok a dolognak. Eddig ha rám mondták, hogy "emo", akkor csak tovább mentem, de most elkezdett érdekelni a dolog. 15/L