Mit tegyek ha elegem van, hogy ilyen emberekkel vagyok korulveve?

Tény, hogy ilyen emberek mindenhol vannak, de az is tény, hogy az ilyen emberek generálják maguk körül a hülyéket. Szóval lehet, hogy csak egy valaki van az osztályban aki titokban mindenkit uszít..

Tudod nagyon nehéz helyzetben vagytok ti akik most serdültök, mert egy olyan értékrend váltás van már megint a világban, amiben csak az nem érzi rosszul magát aki nagyon buta. Nekem is elegem van az emberekből, én pl attól szenvedek, hogy hiába mondok ki szavakat, az embereknek nem az a jelentés megy át belőle, mint amit én mondok. Nem is figyelnek oda. Megőrjít... Én ha most a 30 éves tudásommal hirtelen visszakerülnék a suliba és újra 15 éves lehetnék, azt hiszem nem maradnék csöndben és utálnám azokat akik engem anno mindig cikiztek (mert engem cikiztek!), hanem szét oltanám az egész bagázst, ugyanis mindenkiben volt valami amit utált magán, szóval beszólni bárkinek lehet. Ja és most hinnék a megérzéseimnek és odafigyelnék az öltözködésemre, csak mert a megjelenés -az első benyomás akár minden nap- nagyon sokat számít! Ééés MOSOLYOGJ!! Legyél kedves és szeretetreméltó, így aki érdemes rá megtalál és szerethet, az idiótákról meg nagyvonalúan ne vegyél tudomást. A közöny a legjobb fegyver szerintem.

Hát ennyi :)

Szimpor-nak leginkább az első mondatával értek egyet : „Tény, hogy ilyen emberek mindenhol vannak, de az is tény, hogy az ilyen emberek generálják maguk körül a hülyéket. “ – Szóval ez valóban így van és sajnos kevesen vannak azok, akik ezt felismerik és tesznek ellene, illetve annál többen vannak azok , akikben ez nem tudatosul eléggé és folyamatosan csak arról beszélnek, hogy milyen kétszínűek, gerinctelenek és hülyék a többiek, de közben nem veszik észre, hogy ők is ennek a folyamatnak a részévé válnak és idővel belőlük is hülyéket csinálnak a többiek.

Veszem most konkrétan azokat a dolgokat, amik ennél a kérdésnél olvashatóak.

“ A barataim folyamatosan sertegetik egymast es engem is olyan dolgokkal pl …”- Barátok ? Hol ? Egyszerűen manapság ennek a szónak a jelentése a ködbe veszett és sokan fogalomzavarral küszködnek arra nézve, hogy kiket is neveznek a barátaiknak, illetve hogy vannak-e olyan személyek az életükben, akiket a barátaiknak nevezhetnek. Ha nincsenek, akkor miért kell pojácákra és egyéb jellemtelen személyekre ráaggatni a “ barát “ jelzőt ?

Ezután persze mindenki csodálkozik, hogy miért vannak ilyen nulla értékű barátai ahelyett, hogy felismernék azt, hogy nem a barátok értéke egyenlő a nullával, hanem maga a barátok egyenlőek a nullával, ezért egyrészt érdemes lenne igazi barátokat szerezni, másrészt nem kellene barátnak tekinteni azokat, akik semmivel nem szolgáltak rá erre a státuszra.

“Nekem 1 ilyen beszolas egy egesz hetem teszi tonkre. “ – Miért is ? Azért, mert egy osztályközösségben a többség épp nem tud viselkedni, attól még nem kell az ember magába forduljon és nem kell, hogy engedje azt, hogy a saját önképét mások szabják meg. Ez ismét egy olyan mai kamaszokra jellemző jellemhiba, amely egy nagyon gyenge és befolyásolható jellemről árulkodik, amelynek rengeteg gondja lesz még kiállnia magáért az életben. De ez ismét nem kenhető másokra, mert 15 évesen igaz, hogy még fiatal vagy, de kellene legyen annyi magadhoz való eszed, hogy eldöntöd elsősorban kinek a véleményére adsz és ezen belül is melyek azok a dolgok, amelyek hatással kell legyenek rád, illetve melyek azok a dolgok, amelyeket semmilyen esetben nem kellene hagynod, hogy rombolják az önbizalmadat.

Ez nem csak rád érvényes, hanem az egész mai generációra, amelynek többsége annak alapján alakítja ki az énképét, hogy a padtárs vagy az osztálytárs mit mond, aki mellesleg egy értelmes mondatot nem tud kiejteni a száján.

“Na es a 3. Hogy nem tudom mi a gond velem..nem igazan tetszek a fiuknak, de nem ertem mert nem bekepzeltsegbol, de nem ugy erzem, hogy a legrondabbak koze tartoznek es sok modellugynoksegtol kaptam mar felkerest, (sose mentem, nem erdekel ez a dolog de jolesik) de valahogy a fiuknak nem jovok be. Talan azert, mert kicsi a mellem?! Vagy mi a gond? “ – A gond az az, hogy 15 évesen ilyen gondolkozásod van még a fiúk terén is.

Nem azt mondom, hogy ne érdekeljenek a fiúk vagy hogy még túl éretlen vagy ehhez ( mert nem ez a lényeg igazából ), hanem az, hogy ha már annyira eleged van a felszínességből, ami téged körülvesz, akkor miért gondolkozol te is hasonlóképpen ? Hogy vajon “ azért nem tetszem a fiúknak, mert kicsi a mellem ? “ – Szerinted ez a gondolkodás mennyire vall érett és értelmes gondolkozásra ? Ez a legnagyobb poén amúgy, amikor valaki feltesz egy kérdést, azt ecsetelve, hogy milyen hülyék a vele egyidősök, közben meg egy ilyen kijelentéssel zárja az egészet, hogy lehet azért nem tetszik a fiúknak, mert kicsi a melle. Ezt nyilván te is hallottad a környezetedben, hogy a fiúknak a nagy mellek jönnek be meg egyéb okosságok , de teljesen természetesnek vetted, hogy ezt a kijelentést beiktassad a gondolkozásodba, mert ugye nagyon ésszerűnek tűnik számodra az, hogyha járni kezdesz egy fiúval, akkor az legyen a fontos és döntő tényező, hogy mekkorák a melleid, nem ? Ez így egy hosszú és komoly párkapcsolatnak indul, nyilván.

Látod ezek azok a dolgok, amelyek nem a környezetedre nézve problémásak, hanem egyszerűen rád nézve, mert ezeket a dolgokat nem a környezeted vagy osztálytársaid írták, hanem te magad, ami csak azt mutatja, hogy akármennyire is éretlen volna a környezeted viselkedése, azért a te viselkedésed sem mondható éppenséggel jobbnak ( hajszálnyival talán, de lényegesen nem ), mert sajnos te is hagyod, hogy a személyiséged magába szívja azokat a dolgokat, amelyeket a környezet itat belé.