Gyűlölöm az iskolát, nem akarok oda járni. Mit csináljak?

1. Felesleges itt azt írogatnod, hogy hagyjon mindenki és te nem akarsz csinálni semmit, mert az élet nem így működik.

Ha öntörvényűen akarsz élni, akkor annyit tehetsz, hogy kimész az erdőbe, építesz magadnak egy lakhelyet, vágsz fát, tüzet gyújtasz, megtanulsz vadászni ( bár előbb nyilván téged vadásznának le ), stb. stb. – így senki nem fog beleszólni az életedbe, az már más dolog, hogy ilyen formában te sem bírnád néhány óránál tovább.

Tehát ha a társadalomban biztosítani akarod a megélhetésedet , akkor ugyanazokat az alapokat kell végigjárnod, amelyeket mindenki más. Ha bárki előjöhetne azzal, hogy ilyen meg olyan okból nem képes végigcsinálnia az iskolát, az egyetemet és a munkahelyén a munkát , akkor senki se csinálna semmit és a társadalom összeomlana.

2. Te jelenleg berekedtél az iskolai nyomorba és azt hiszed, hogy ez a vég, mert tizenéves vagy és fogalmad sincs még arról, hogy az élet mennyi küzdelemből és erőfeszítésből áll.

Neked nehéz lehet, ezt se nem támasztjuk alá, se nem cáfoljuk meg, viszont ha azt gondolod, hogy másnak nem volt hasonlóképpen nehéz, akkor ismét nagyon korlátolt gondolkozású vagy. Számos felnőtt, aki megalapította a jövőjét, pont ugyanolyan mély pontról kezdte, mint te, de sokan még mélyebb pontról is, mint amelyet te eltudsz gondolni.

Mert a világ nem veled kezdődött és nem veled fog végződni. Voltak már, akik megcsinálták előtted mindazt, amin te most keresztülmész, és lesznek még sokan, akik megfogják csinálni ugyanezt. A kérdés csak az, hogy te mit fogsz csinálni. Melyik csapatba fogsz tartozni, a vesztesek közé vagy a győztesek közé.

3. A nyavalygás nem old meg semmit. Ez ellen ne tiltakozz, hanem fogadd el, nézz magadba, vegyél egy mély levegőt, majd fújd ki, és higgadt fejjel gondold végig a helyzetedet. Akármilyen problémád is van, a panaszkodás és a mártírkodás nem fog helyetted megoldani semmit. Úgyis neked kell kezedbe venned a dolgokat és neked kell irányítanod az életedet. Ha már érettségi előtt állsz, akkor ezt nem másnak kellene a szádba adnia, mert magadtól is meg kell már értsd. Makacskodás és gyerekes viselkedés helyett inkább állj a talpadra és kezdj el felnőttként gondolkozni.

A nehézségek alól soha nem lehet kibújni- ezeket el kell bírni és tudni kell élni még ezek ellenére is.