Nagyon szeretem a barátom de ő már túlszeret? Lent

Velem is hasonló volt, bár nem ennyire durván.

Kérj tőle egy kis szabadságot, tehát, hogy x napig ne beszéljetek, esetleg a héten ne is találkozzatok. Én is ezt ajánlottam fel a barátomnak, bár ő megértette és engedett, igaz kicsit ki volt, hogy mi van ha nem is szeretem...

Beszéld meg vele ezt, azzal a plusszal, hogy ha megint kezdi akkor te szó nélkül kilépsz a beszélgetésből, vagy eljössz tőlük. Így ő is elgondolkodik magán, meg te is addigra "megszabadulsz" tőle.

Kérdezd meg, hogy emlékszik-e még arra a beszélgetésre, amiben próbáltátok ezt tisztázni? Mert az még mindig áll, és nem vettél észre részéről semmit változást.

Egyezzetek meg, hogy minden nap mondjuk 20-30 percet beszéltek. Annyi bőven elég, neked is van dolgod, neki is van dolga. Ha sokat beszéltek pontosan az fog történni, amit írtál és amit már érzel is: ha mindig csak egymással beszélgettek, akkor másra nem is jut idő, nem történik veletek semmi, és marha gyorsan ki lehet fogyni a mondanivalóból, unalmassá válik a kapcsolat. Még akik együtt élnek egy párkapcsolatban, azoknak az embereknek is szükségük van a párjuk nélkül töltött időre, hogy kicsit másképp, másról lehessen beszélgetni barátokkal, munkatársakkal, stb. Esetleg kibeszélni a partneredet, persze nem durván, hanem mondjuk lányként egy koktél mellett a többi lánybarátoddal együtt nevetve szörnyülködni egymás barátjának a dolgain, majd a végén levonva a konklúziót: azért én így is nagyon szeretem :D

Kell a privát szféra még kapcsolaton belül is, kell, hogy néha egyedül is legyen az ember. Mondd neki, hogy próbálja meg ő is lefoglalni magát.

Én is ilyen voltam régebben, igaz a barátnőm is élvezte egy darabig amikor friss volt a kapcsolatunk, de én felfogtam amit mondott hogy mit akar. Mi is beszélgettünk gyakorlatilag minden órában, de amikor a barátnőm besokallt akkor mondta hogy picit bírjuk ki egymás nélkül is egyrészt mert bármikor hozhatja azt az élet amikor pár napig nem tudunk beszélgetni sem, plusz nem attól lesz tartós egy kapcsolat ha minden nap beszélünk, olyan szinten hogy már unjuk egymást.

Én is javasoltam ezt a barátnőmnek mert mi többnyire csak hétvégén találkoztunk meg ha reggeles voltam akkor időnként átmentem hozzá pár órára délután de akkor is többnyire segítettem neki, meg a szüleinek meg egy picit beszélgettünk, aztán hazamentem.

Mis is beszéltünk erről hogy legalább félnapig bírjuk ki egymás nélkül, felfogtuk, én hazamentem csináltam a dolgomat ha unatkoztam akkor játszottam a konzolon vagy elmentem egyik haveromhoz. A barátnőm is így tudott pihenni, és amikor már eltelt jó 1-2 nap és már ki voltunk éhezve egymásra főleg a hétvége alött akkor jó volt minden, tudtunk beszélgetni, romantikázni, stb...

Mondd el a párodnak hogy te nagyon szereted őt, de szeretnéd azt hogy legalább 1 napig ne lógjon rajtad, nem azért mert nem szereted hanem mert szeretnél egy kicsit pihenni, dolgod van és hiába fog majd mártírkodni mondd azt hogy ha igazán szeretsz akkor kifogod bírni.

Ha ezt megcsináljátok befogja látni hogy így tényleg jó minden.

Sajnos egy idő után valóban be lehet sokallni volt amikor én is már annyira besokalltam amikor szinte egész héten együtt voltunk, de kb semmit nem csináltunk, mert még nem laktunk együtt, még nem dolgoztunk, kint meg rossz idő volt hogy azzal sem mentünk semmire hogy fekszünk egymás mellett összebújva és hallgatjuk a csendet, főleg hogy akkor az együtt létre sem voltunk ráhangolva.

Pár napig hanyagoltuk a találkozásokat, mindenki csinálta a dolgát, jó beszéltünk egy félórát azért hogy mégse legyen az a nagy csend de kibírtuk napi félóra beszélgetéssel, és amikor újra találkoztunk érdekes módon egy napig elvoltunk sőt még az együttlétre is jobban rá voltunk hangolva, ki voltunk éhezve egymásra, és ez így teljesen jó még most is. Ha összeköltözünk az megint más lesz de akkor is lesz oylan amikor majdnem 1 napig nem látjuk egymást főleg ha úgy dolgozunk hogy én megyek reggel ő meg délután.

Mesélj neki azokról az undorító dolgokról, amiket csináltál és el szeretnéd felejteni. :D

Gyanús, hogy nem a hús-vér embert szereti Benned, csak egy idealizált képet, amit alkotott rólad. Amikor majd mesélsz róla, hogy valójában milyen ember vagy, akkor majd jól pofánveri a valóság és csalódni fog, ezután pedig soha többet nem kell beszélgetned Vele. :DDDDDDDD

Komolyra fordítva a szót: egy mérgező kapcsolatban vagy.

Neked már nem jó, teljesen ki vagy téve az érzelmi manipulációinak. (ezeket valószínű, hogy nem tudatosan csinálja) Olvasd vissza, hogy mit írtál:

" De ha nem beszélgetek vele, akkor elkezd megint mártírkodni hogy én már nem szeretem, én kerülöm őt stb. [...] "

Elvárja Tőled, hogy áldozd fel a saját érdekeidet az övéért, közben úgy állítja be, hogy áldozatot hoz Érted, zsarol, manipulál. Vagyis szeret szenvedni. Ez egy olyan viselkedésforma amit a szüleitől, környezetétől vehetett át.

Legközelebb azt nézzed egy emberben, mielőtt kapcsolatot alakítasz ki vele, hogy szereti-e saját magát, jól érzi-e magát a bőrében.

Egy kapcsolatot azért hoz létre az ember, mert *neki* megéri. Egy kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét félnek *megéri*. Ha valaki áldozatot hoz, vagy elkezdi elvárni, hogy a másik áldozatot hozzon az már nem jó.

Gondolj bele, hogy hangzik az, hogy megházasodj egy fogatlan, hajléktalan kukással, mert "az igaz szerelem önzetlen".

Csak a saját érdekeidet nézzed, a másik fél is csak ezt nézze, és akkor minden működni fog.

Érzelmi manipuláció.... alacsony önértékelési problémák.... ez így nem fog menni.

OMG! ez nekem nem túlszeretés, ez maga a téboly! :)

hány évesek vagytok?

bocsáss meg, h ez mondom, de ha a világ legtökéletesebb pasija nyarvogna nekem ennyit arról, h mennyire imád, akkor is begolyóznék.

más téma nincs? ez a fiú elég butácskának tűnik, ha csak erről tud beszélni, és az élet igazán érdekes, fontos dolgai szóba sem jönnek. nem is igazán lehet epedni egy olyan pasiért, aki ennyire tálcán kínálja magát, és folyton ajnároz. egy nőnek is kell az érzés, h megküzd egy kicsit a férfiért, meghódítja, és nem azonnal a lábai előtt pitizik.

mi már 5 éve együtt vagyunk a párommal, de a legelején, legromantikusabb hónapokban sem nyivákoltunk ennyit arról, h milyen a nagy a láv, és milyen tökéletesnek látjuk a másikat. ellenben a mai napig be nem áll a szánk ha együtt vagyunk, a legnagyobb dolgoktól a legapróbbakig mindent megbeszélünk, megvitatunk. legyen szó munkáról, érzelmekről, társadalmi kérdésekről, emberi kapcsolatokról, különböző helyzetek elemzéséről.

ehhez persze kell az is, h gyakran eljárunk külön programokra, nem lógunk a másikon, hagyjuk levegőhöz jutni.

persze te biztosan másfajta személyiség vagy mint én, de anno az ilyen típusú pasik annyira untattak, h az első pár randi után finoman lekoptattam őket.