Gyerekvállalás vagy tanulás?

Iratkozz be a tanfolyamra, és próbáljatok meg összehozni egy babát.

Mire terhes leszel, addigra a tanfolyan közepén vagy, és mire eljutsz a szüléshez, addigra megvan a tanfolyamod eredménye.

Aközött , amit szeretnénk és amire képesek vagyunk, van egy olyan határvonal, amelyet célszerű figyelembe venni adott dolgokra nézve és a gyerekvállalás egy ilyen dolog. Nem szabad komolytalanul vagy bizonytalanul belefogni ebbe, mert nem csak a te életedről van szó, hanem a szóban forgó gyerekéről is, nem beszélve a párodról.

Ha úgy érzed, hogy még nem vagy felkészülve az anyaságra, akkor valószínűleg jól érzed és nem kell erőltetned. Az én véleményem az, hogy nincs rosszabb egy felkészületlen szülőnél – persze ha már adva van a helyzet és nincs mit tenni, akkor ez van, de amíg a te döntésed, hogy vállalsz-e gyereket vagy sem, addig ne vágj bele, míg nem érzed rá alkalmasnak magad.

A #2-es válaszolóval mélyen nem értek egyet. A baba nem olyan, mint egy termék, amit megrendelsz és X idő múlva kiszállítják neked, aztán akkor kezdesz vele valamit. Pont az ilyen hozzáállás az, amely miatt sok felnőtt gyereket vállal, holott teljesen alkalmatlan rá.

A körülményeket és az egyéni személyiséget egyaránt figyelembe kell venni gyerekvállalás esetén, és ha valaki nem érzi célszerűnek a szülői szerep vállalását, akkor az fordítsa más irányba az életét.

Inkább tanulj. Több oldalról is leírtad, hogy korai lenne még egy baba...

Nem tudsz lemondani a buliról, barátokról... Barátokról nem is kell, de a bulikról igencsak, és ha olyan bulizós vagy, akkor meg fogsz őrülni, ha leköt a baba...

Férjeddel töltött időről lemondani??? Neked azt jelenti a baba, hogy onnanstól megszűnik a férjed létezni? Már úgy értem, hogy vele is vége a közös dolgoknak.. Hát ez viszont azt jelenti, hogy bár házas vagy, de nem érett a kapcsolathoz...

Ezekből meg az következne, ha gyereked lenne hirtelen, hogy ideges lennél a régi programok hiánya miatt, a párod meg ideges lenne, mert elhanyagolod, és csak veszekednétek, elválnátok, és ott lennél a gyerekkel, vagy csatáznátok, hogy kié legyen...

A munkádat sem tudod értékelni... Az nem baj persze, ha új dolgot tanulsz, de a gyerek előtt spórolni kell, nem hiteleket felvenni, aztán otthagyni a munkát...

Tanulj az a biztos!

"A #2-es válaszolóval mélyen nem értek egyet. A baba nem olyan, mint egy termék, amit megrendelsz és X idő múlva kiszállítják neked, aztán akkor kezdesz vele valamit."

A második válaszoló vagyok. Nem egészen értem, mi a kifogásod a válaszomban. Attól, hogy valaki tanul, még nyugodtan tervezhet babát, a terhesség alatt nyugodtan tud tanulni, semmi baja sem lesz sem a gyereknek, sem a kismamának, söt egy már meglévö kisbaba mellett is lehet tanulni.

Mivel a tanfolyan egy éves, ezért ha a kérdezö belekezd, egy év múlva megvan a szükséges papírja. Ha közben sikerül teherbe esnie - ami a legtöbb esetben azért több hónapig tart, akkor is az nem akadályozza a tanulásban.

A baba természetesen NEM termék, de nem is kell különösebben sokat elökészülni, feltéve, hogy valaki nagyjából normálisan él. És éppen, mert nem "megrendelhetö", idöbe telik, mire lesz belöle valami, az idöt meg addig is tudja a kérdezö értelmesen hasznosítani.

# 6 – Leírtam az utolsó részben, hogy mi az , amit kifogásolok a válaszodban, pontosabban a felfogásodban. Viszont kifejtem bővebben is, ha nem volt teljesen érthető: nem a tanfolyam időtartamával van a gond; sőt, a tanfolyam teljesen lényegtelen ilyen szempontból.

A központi szerepet itt a kérdező tölti be, pontosabban a kérdező személye, beállítottsága, életstílusa, perspektívája, stb.

Azért írtam, hogy sok szülőjelölt itt hibázza el, mert a fókuszpontba a leendő gyermeket helyezi – nem , mindenki ÖNMAGÁT kell a fókuszpontba helyezze elsősorban és azután a gyereket. Csak akkor látjuk tisztán és józanul saját magunkat, amikor önmagunkra fókuszálunk- ekkor világosul meg előttünk az egész személyiségünk, jóval és rosszal , erényeinkkel és hátrányainkkal egyaránt. Fény derül arra, hogy mi áll közel hozzánk és mi áll inkább távolabb – és ennek semmi köze az ábrándjainkhoz, hanem annál inkább a valósághoz.

Ez az önismereti rész elengedhetetlen mielőtt valaki egy életre szóló döntést hoz meg, mert sokkal fontosabb végigelemezni saját magunkat mielőtt elképzelésekbe és ábrándokba ringatjuk magunkat. Vannak személyek, akik nem alkalmasak a gyerekvállalásra és ezt már ideje lenne mindenkinek felismernie.

Sokkal könnyebb azt mondani, hogy “ csinálok egy gyereket , 1-2 év múlva megszületik, aztán meglátom hogyan boldogulok vele “ , mintsem azt mondani, hogy “ Véleményem szerint én nem vagyok alkalmas a gyerekvállalásra, ezért amíg nem érzek változást ilyen téren, addig nem tervezek gyereket. “

Én csak ezt akartam kihangsúlyozni, mert ( a te válaszoddal ellentétben: “nem is kell különösebben sokat elökészülni “ ) szerintem igenis nagyon határozottan fel kell készülni erre, mert aki nem érzi ennek a döntésnek a súlyát, az nem szülőnek való.