Talált pénztárcát megtartanád vagy visszaadnád a tulajdonosának?

[link]

:)

Ha csöves koldus lennek, akkor is visszaadnam, bar kivennem belöle a megtalalonak jaro jutalmat (van ilyen jogilag is)

Mivel nem vagyok csöves, ezert visszadnam, hianytalanul.

Nekem nem adta senki vissza, amikor elvesztettem. Kiveve egy cukraszda tulajt, mert nala hagytam ott a cukiban..

Egyszer 40 ezer volt benne. Ez nyomtalanul tünt el, egy baratnöm kocsijabol...

# 9 - “ Pff, nevetséges, hogy lepontoztok. Egy pénztárcában nemigen van pár tízezer forintnál több, legfeljebb valami drágább dolog vásárlása előtt valamennyivel több. Ha tényleg rászorulnál, ezen függne, hogy lenne mit enned vagy kifizetni a fűtést, akkor a legtöbbünk egyáltalán nem adná vissza a pénzt, nem teszed valakinek tönkre az életét azzal, hogy megtartod azt a nem olyan sok pénzt. “ – Na elmondom mi a nevetséges.

Elsősorban az, hogy azzal az érvvel jössz, hogy egy pénztárcában úgysincs sok pénz, tehát azt a keveset megtarthatod magadnak- mert ugyebár ha sok pénz lenne benne, akkor visszaadnád, nem ? :)

Másodsorban honnan tudod te azt, hogy ki szorul rá arra a pénzre és ki nem ? Az is lehet, hogy egy nálad pénzesebb személy hagyta el a tárcát, de az is lehet, hogy épp egy nálad nyomorultabb ember zsebéből esett ki, aki pont azzal a pénzzel akarta kifizetni a fűtését, mint te, csak a különbség az, hogy a pénz az övé, nem pedig a tiéd.

Nem indulhatsz ki egy olyan feltételezésből, amely alaptalan, viszont annál kényelmesebb számodra.

A statisztikákat nézve:

Magyarország a becsületes megtalálók országa. Gyakran csinálnak a tévék ilyen felméréseket, de közvélemény kutató cégek is, hogy hányan adják/juttatják vissza a tárcát (a tévék rejtett kamerával, a cégek csak megnézik hányan küldték vissza).

Az eredmény mindig az, hogy a magyarok 80%-a visszaküldi pénzzel együtt.

Nekem egyszer az irataim vesztek el (nem a pénztárcában tartom őket, hanem egy külön tartóban). De valaki megtalálta őket és visszajuttatta postán. Küldtem neki cserébe egy ötezrest és egy üveg bort. Több mint kétszer ennyibe került volna mindent újracsináltatni, nem is beszélve az időről.