Ti is voltatok már úgy, hogy nem jegyeztétek meg valakinek az arcát, akivel találkoztatok?

Nekem is rossz az arcmemóriám, illetve van olyan arc, amit megjegyzek, van, amit nem. Akkor poénos, amikor évek óta ismerem Netről és láttam ötször, de olyan jellegtelen arca van, hogy meg nem ismerném :D

Ha beszélgetek valakivel pár órát, azt azért megismerem utána, de ilyen pár másodperc után dehogyis.

De a harmadik hozzászólót olvasva nálam még nem is olyan vészes a helyzet :D

Sosem volt belőle semmi ciki helyzet vagy sértődés. Ha valaki köszön, visszaköszönök, az nem fáj.

Az én borzalmas arc- (és név)memóriámmal az a csoda, ha megjegyzek valakit első találkozás után. :(

(Elég sok kínos helyzetet szül ez a hiányosságom...)

Amúgy pár éve tudtam meg, hogy létezik olyan, hogy arcvakság, és kb. diagnosztizáltam is magamon. :)

(Persze ennek van nagyon súlyos változata is, azért ott nem tartok. :D)

De való igaz: még, akit ismerek, azt sem biztos, hogy felismerem olyan közegben, ahova "nem való".

(Pl. egyszer egy tanárommal találkoztam - elmondása szerint - az utcán. Ne tudjátok meg, mit kaptam, hogy nem köszöntem előre neki. Én a mai napig nem tudom, miről beszél...

[link]

Olyanom nyilván nincs, hogy nem ismerek fel családtagokat - az már nagyon durva.

Viszont nem simán az arcmemória hiányáról van szó. Tudom, mert sajnos az a bajom, de ott, ha végre sikerül az embernek valakit megjegyezni (pl. többszöri találkozásra), akkor utána nincs ilyen gond.

Nekem viszont van, mondhatni, hogy nem nem ismerem fel az embereket, hanem egyszerűen nem veszem észre, ha nem számítok rájuk. Pl. a munkahelyen természetesen felismerem minden kollégámat (szóval tényleg olyan súlyos baj nincs), de lehet, hogy ha pl. sétálok a WestEndben, és szembe jön az egyikük, akkor simán átnézek rajta. Ő úgy érzékeli, hogy RÁnézek, valójában viszont nem látom.

Borzalom, komolyan. :(