Van itt olyan aki azért tanult mert elvárták tőle? Család, barátok, társ?

Tőlem elvàrjàk mindig elvàrtàk magamtòl baromi lusta vagyok, soha nem lenne diplomàm.

anyuèk elvàrtàk a 2 nyelvet, érettségit, diplomàt de tudtàk, hogy màsik vàrosba ellustulok igy is lett. Na de a férjem, ő felèr anyàm-apàmnal.egyèbkènt igazuk volt tudom èn de magamtòl biztos nem csinàlnàm màr a 2.diplomàm gyerek + munka mellett plàne...

Én azért tanultam tovább, mert elvárták tőlem; bár esetemben nem a párom, hanem a családom. Sokáig őket hibáztattam azért, mert elvesztegettem több évet az életemből, közben depressziós lettem és hasonlók, de ma már látom, hogy ők csak jót akartak nekem. Én voltam ostoba, hogy hagytam magamat rábeszélni olyasmire, amit nem akartam.

Nagyon megbántam már; ha visszamehetnék az időbe, a saját fejem után mennék, még akkor is, ha az a kockázatosabb út.

Sokmindent egyszerűen azért tanultam, mert tetszett, szerettem érdekelt. Bármilyen furán hangzik. Jó tanuló voltam, így nem nagyon stresszeltek a szülők a tanulással, ment anélkül is. Pár dolog volt, amit nem szerettem, fölöslegesnek tartottam, de ezeket azért tanultam meg, mert a tanárok várták el, hogy megtanuljam. :)

De egyébként pontosabban mit jelent ez Néked, kedves Kérdező, hogy "csak a társa miatt". Valami Téged személy szerint rohadtul nem érdekel, de a társad miatt mégis ráveszed magad? Gyanítom, hogy aztán az, hoyg beírod azt a kérdést ide, azt jelzi, hogy nem igazán meggyőződésből lelkesen teszed ezt. Akkor szerinted mi lesz a történet vége?

Ha eléggé szereted a társad és Te is hasznosnak tartod a tanulást, akkor nem lesz gond (de ez esetben nem is jössz ide a kérdéseddel).

Vagy a társad kényszerít rá, hogy tanulj? (Még ha nem is erőszakkal, de azért ez a végeredmény) Akkor ne velünk beszéld ezt meg, hanem a társaddal. Ha valamit kényszerből vállalsz be (nemcsak a tanulást), akkro az azt jelenti, hogy nem fogadjátok el teljesen és önzetlenül egymást és azon a kapcsolaton még van mit csiszolni...

De ha csak arról van szó, hoyg szíved mélyén Te is érzed, hoyg hasznos tanulni, csak az elején inkább a társad miatt vetted rá magad, akkor lehet, hoyg később megszereted a tanulmányt is. Vagy ha mégsem, akkor meg elfogadja a társad, hoyg valami mást csinálsz.

Mindenestre tisztázzátok a társaddal, hogy ki mit szeretne valójában és miért.

Nálunk alap volt, hogy ,,a gyereknek egyetemre kell mennie", hát mentem is egy olyan szakra, amiről fogalmam sem volt, hogy mi lesz abból később. Középvezető lehetnék egy multinál, mert neves az egyetem, ennyi volt az elképzelésem.

Semmit nem ér az egész, ha belül nem érzed, hogy ezt akarod. Én nem tudtam, mit akarjak, de nem volt opció, hogy ne jelöljek meg semmit, mert akkor majd ,,nem lesz belőlem senki". 25 évesen van 3 diplomám, amikből szép lassan felfedeztem, hogy mik azok a dolgok amik valóban érdekelnek is. Persze a tudás nem megy teljesen kárba, mert mindből tudok vmit használni, de egyiksem az, amit csinálni szeretnék, ezért nekivágok egy újabbanak, de ezúttal már nem mások elvárása miatt, hanem saját érdeklődésből, és mert most már tudom, miben vagyok jó, mit élvezek, és egyúttal mivel tudok másoknak értéket adni.

Az életünk alakulása a mi felelősségünk. Ez elsőre ijesztő lehet, főleg, ha a környezetünk másképp gondolja, de ha rájössz ennek a lényegére, akkor olyan erőforrásra találsz magadban, amiről nem is gondoltad volna, hogy ott van.

Én biztos nem tanulnék meg valamit csak azért, mert a párom elvárja, és nem is várna el tőlem a párom olyat, amit magamtól nem szeretnék tanulni. A választott szakmám és a tanulás az én dolgom. Ha erre előbb rájövök, sok "fejemet a falba verem" pillanattól kímélhettem volna meg magam.