Mit tanácsolnátok? Ebbe bele fogok ôrülni.16/L

Elôre is elnézést kérek, kicsit hosszú lesz. De kérlek segítsetek!

Most mennék 10.-be biológia-kémia szakon egy nem túl erôs gimnáziumban. 9.-ben színötös voltam, pedig nem tanultam semmit(!) semmire, sôt még házikat se csináltam. És így 4,77-es átlaggal végeztem.

Egy kemény általános iskolába jártam, ahol szintén színötös voltam, de itt sokat tanultam is érte. Jártam kémiaversenyekre, segítséget kaptam a tanár úrtól is. Elég tehetséges voltam, az élmezônyben végeztem minden alkalommal. Ekkor döntöttem úgy, hogy bio-kémiára fogok menni.

Szeged tûnt a legjobb a választásnak, mert aránylag közel van (1 óra autóval) és nagyon erôs az oktatás. Persze, mivel anyukám nem engedett koleszosnak, buszozni meg én nem akartam, így a helyi gimibe kerültem.

Eleinte nagyon szerettem. Évvégén azon kaptam magam, hogy csak egy barátom van (aki nem keresett egész nyáron) és a többiek nem is foglalkoznak velem, csak úgy vagyok. A tanulós, szorgalmas, célokkal teli központi emberbôl nem maradt semmi. Nincsenek céljaim, nincs, ami motivál, lusta vagyok, és magamba fordultam.

Az osztálytársaimat mindig is imádtam, nagyon szeretem ôket, de ôk úgy tesznek, mintha ott se lennék. Mintha nem léteznék. Nincsenek barátaim. Nem piszkál senki, de még annak is jobban örülnék, mert nem foglalkoznak velem, mintha nem lennék ott.

Odáig jutottam, hogy kedélyjavítót kellett szednem és pszichológushoz kellett járnom. Teljesen megváltoztam.

Itt nincs semmi lehetôségem, a legjobb tanáraim sorra mennek el, tanítani nem lehet, mert az osztársaim végigordítják az órát (eleve is, de az új tanárokkal mégjobban). Semmi szakkör nincs, semmi lehetôség. De(!) a szívem azt mondja, hogy maradjak itt. Itt szeretnék maradni!

Tanulás nélkül majdnem én vagyok az osztályelsô. Mindig az motivált, hogy ha tanulok, akkor kapok jó jegyeket, amiket szeretnék. De itt tanulás nélkül is megy az ötös! Lusta vagyok, minek tanuljak. Engem a hosszútávú cél (egyetem) nem tud rávenni a tanulásra.. ezért motiváltam magam mindigis így. De itt nem mûködik.

Viszont van egy másik de, az eszem azt mondja, hogy menjek el Szegedre, talán még helyrehozhatom ott, amit itt elrontottam. Barátaim úgysincsenek.. a kísérleti gimnáziumban lennének lehetôségeim, szerezhetnék barátokat. Koleszos lennék, önállósodnék (nem tudok fôzni, mosni.. nem vagyok önálló) és találnék barátokat.

Egy igaz barátnôm van (vele töltöttem az egész nyarat) és ô is Szegeden tanul, koleszos és az évfolyamtársam lenne.

De nem akarok elmenni.. már megszoktam ezt a környezetet.. tudatában vagyok annak, hogy ha itt maradok, nem lesz belôlem senki. De nincs semmi kapaszkodóm. Nem akarok elmenni, de az eszem azt súgja, meg kell tennem, vagy nem viszem semmire és felnôtt koromban bánni fogom.

Nem tudok dönteni.. nem megy.

Elnézést kérek a hosszú szöveg miatt. Nagyon köszönöm, hogy végigolvastátok, kérlek, segítsetek nekem!:'(

16/L