Csak az én számomra felháborító, hogy néhány "nö" mennyire elhanyagolja magát?

Bizony, egyetértek az első válaszolóval, nem csak a nők, de a férfiak is hajlamosak elhagyni magukat.

Azt én sem tartom helyesnek, hogy valaki teljesen elhanyagolja magát, pl. azért a hajmosás elég fontos dolog, főleg ha zsírosodik az ember haja, mert azért a munkahelyre sem mehet el "csatakosan" az ember dolgozni (persze munkahelyfüggő, de azért aki szolgáltatásban dolgozik, annak illik ápoltnak kinéznie). Tehát az ápoltságot fontosnak tartom.

Azt, hogy ki mennyire sminkeli magát, az megint egy másik szempont. Nem maradunk mindig 20 évesek, hogy naponta 20 perceket csak a sminkkel foglalkozzunk, de azért egy kis szempillaspirál, vagy egy kis szemhéjpúder felvitele tényleg csak 5 perc. Viszont vannak nők, akik nem tudnak, vagy nem akarnak sminkelni,mert nem szeretik. És vannak férfiak is, akik nem szeretik a sminkelt nőket. Szerintem ez ízlés kérdése is.

Viszont vannak emberek, akik 2-3 műszakokat dolgoznak, hogy el tudják tartani a családjukat, tudod elhiszem, hogy ezek a nők, akik nagyon keményen és sokat dolgoznak,nem fognak sminkelgetni, és meg is értem őket. Sajnos Magyarországon sokan vannak, akik nemhogy sminkkészletek megvételét, de még a saját élelmüket is alig tudják megvásárolni. Egyszerűen ilyen az élet.

De valóban azt mondom, hogy akik megtehetik, van idejük, és pénzük, azok ne hanyagolják el magukat,és próbáljanak meg egészségesen élni, tornázni egy kicsit, a saját egészségük érdekében, mert nagyon sok a cukorbeteg, elhízott ember.

De nem szabad az embereket megítélni csak az alapján, amit látsz, ha nem ismered őket, nem lehet tudni, hogy mi az oka annak, hogy nem törődnek magukkal. És igen, könnyen előfordulhat, hogy a férfinek egyszer csak elege lesz az elhanyagolt barátnőjéből, akivel már nem a régi a kapcsolatuk, és elmegy mást keresni, de azért a kapcsolat megromlásában nem csak egy kis smink, és hajmosás lesz a döntő, ott azért más dolgok sem stimmelnek.

Egy részük tényleg igénytelenebb lesz.

Más részük pedig szeretne jól kinézni, de nem megy. Nekem is volt egy rosszabb időszakom, mondjuk ennyire nem hanyagoltam el magam, de nem is hoztam a formám. Ott voltam a két pici gyerekkel, amikor a volt férjem kitalálta, hogy ő még élne... Nem segített, a gyerekekkel se foglalkozott, csak számítógépezett.

Nekem a napjaim úgy néztek ki, hogy hajnalban keltem, rohantam a gyerekekkel oviba/bölcsibe, utána munkahelyre, vissza a gyerekekért, hazafelé bevásárlás, otthon gyerekekkel foglalkozás, fürdetés, meseolvasás, főzés, takarítás, altatás.... késő éjszaka volt mire szusszanhattam, és néha akkor jutott időm nyugodtan enni. Vagy csak üres tekintettel lerogytam a kanapéra és néztem ki a fejemből.

Volt, hogy éjjel a szőnyegen rendeztem a számlákat, egy pillanatra behunytam a szemem, a következő pillanatban hajnal volt, égett a lámpa, ment a tévé én meg kiterülve, mosdatlanul feküdtem a számlák között.

Ha volt két percem, akkor nem a körmömet szaladtam lakkozni.

Emellett a korral jár, hogy egyre több idő, hogy normálisan nézzen ki az ember. Huszonévesen lezuhanyoztam, hajat mostam és jó nő voltam. Most hogy ne a saját nagyanyám nézzen a tükörbe, ahhoz arcradír, pakolás, hajfestés, sarokreszelés, sarokpuhító krém kell, egyre nagyobb területen van szőr is (80 évesen olyan leszek mint egy majom????), szóval alaposabban kell szőrteleníteni, nemcsak kétszer végigsuhintom magamon a borotvát.

Nekem akkor jutott időm magamra jobban, amikor kiraktam a férjem és a gyerekek is nagyobbak lettek.

A tornával kapcsolatban: a volt férjem vigyázni nem akart a gyerekekre, mert kettővel nem bírt (megcsinálni ment??), anyukám ne jöjjön amikor ő otthon méltóztatik lenni és számítógépezik, mert őt zavarja. Tehát nem nagyon volt esélyem arra, hogy elszaladjak heti két este valahová (futni, tornázni) és arra hazamenjek, hogy a gyerekek el vannak látva és a lakás nem romhalmaz (apuka segítsége egyszer abban állt, hogy a lakótelepi nappali közepére felállított egy 4 személyes sátrat).

Aztán próbáltam otthon tornázni, ha már az egyik gyereknek megvoltak a fejlesztő tornájához a felszelése (tudod milyen baromi nehéz egy 15 kilós gyerekkel egy 45 perces TMST tornát végigcsináltatni?).

Betettem a DVD-t, elővettem a nagy labdát. 1 perc múlva: anyaaaa! én is csinálhatom? Anya, a néni nem nyög ekkorákat a DVD-n. Anya, nézd de ügyes vagyok! Nézd, engem nézz, ne a tévét, anyaaaa!!!

Miért ugattalak volna le, én is voltam huszonéves gyerektelen nő, tudom, hogy ha valaki nincs egy bizonyos élethelyzetben, akkor nem mindig látja át ami mögötte van...

Persze emellett ott vannak azok a nők is, akik tényleg annyira elhanyagolják magukat, hogy az már kritikán aluli.

Viszont a körülöttem lévő kisgyerekes családokban ugyanilyen arányban látom az elhanyagolt apukákat.

Bárcsak minden lány így gondolkodna...

F

Csak annyit füznék még hozzá, hogy ha nincs pénz körömlakkra/lemosóra, akkor NE lakkozza a körmét, a tiszta és ápolt (nem lerágott, töredezett, beszeakadt körömágyú) köröm is szép, és nem kell hozzá más, csak víz, szappan, körömkefe, meg egy manikürkészlet.

A 13-asnak meg csak azt javasolnám, hogy a gyereknek is engedje, hogy csinálja a tornákat az anyukßával, sokkal kevésvé nyügösködik majd. (NEM bántásból mondom, hanem ötletnek!

Nekem ez a módszer jól bevált a gyerekeimnél, ök bohóckodtak torna címén, én meg tudtam rendesen csinálni.

18: 13-as vagyok...Szerencsére már kisiskolások, úgyhogy nincs ezzel gondom már. Sőt már inkább segítség, hogy vannak.

De a téma ha már felmerült:

Az igaz, hogy lehet tornázni a gyerekkel, lehet együtt körmöt lakkozni a kislánnyal, lehet együtt főzni, takarítani a gyerekkel. Csak az átlag anya, aki amúgy imádja a gyerekeit és mindent megtenne értük, baromira le van strapálva. Amikor minden percünk a gyerek körül forog, oviból rohanunk a munkahelyre, onnan az oviba, vagy csak az anyuka otthon van a gyerekkel, akkor sokunknak van igénye arra, hogy legyen az életünknek egy pici szeglete ami csak a miénk. Adják a tanácsot, hogy a bilire szoktatáskor ne legyünk szégyenlősek, mutassuk meg a gyereknek hogy kell. Ahogy másokkal beszélgettem, sokan vannak azon a véleményen mint én: könyörgöm, csak ott ülhessek békében és nyugalomban egyedül, társaság nélkül 2 teljes percig. Égő házba bemennék a gyerekeimért, a folyóba ugranék utánuk, de ha nincs baj, akkor sz.rni hagyjanak már békén...

Lehet a gyerekkel főzni: aha, kétszer addig tart és minden tiszta mocsok utána. Sokszor a fáradt anyuka gyorsan letudná és végezne vele minél előbb. Közös takarítás dettó.

Egyébként nekem nem is a gyerekekkel, a velük kapcsolatos feladatokkal van/volt bajom, nem emiatt szoktam besokallni. Hanem ami körülveszi az anyukákat. Ha pl. hamar visszamész dolgozni és a gyereked bölcsibe adod (örülsz ha felveszik egyáltalán), akkor tuti megkapod, hogy egy önző karrierista dög vagy, akinek kár volt szülnie ha így eldobod magadtól a gyermeked. Ha 3 évig otthon vagy vele akkor az adófizetőkön élősködsz és a gyerekkel takarózol pedig csak büdös a munka. Oviban 5-kor a te gyereked az utolsó és egyedül ül a padon, körülötte felmosva, a dadus pedig felnyársal a szemével, hogy megint késtél.

Állandóan kapkodni és rohanni kell, hogy mindenkinek megfeleljünk, időben odaérjünk. Munkahelyről ne késsünk, mert kisgyerekes anya örüljön ha nem rúgják ki (bölcsiben mesélték, hogy az egyik gyerek lázcsillapító kúpot kakilt ki, amikor elővették anyukát akkor mondta,hogy megfenyegették a munkahelyén, hogy ha még egyszer hiányzik a gyerek miatt, akkor kirúgják), oviból/bölcsiből ne késsünk, mert a dadus/óvónő menne haza. Iskola dettó, késésért beírás, haza már úgy jön a gyerek este, hogy még ezt meg azt meg kell tanulni, a tanár szerint főzés közben is ki lehet a leckét kérdezni (és miért nem inkább beszélgethetnék a gyerekkel??? én olyankor koncentrálni se tudok, örülök ha a só helyett nem a cukrot borítom bele a kajába).

Kedves szülők, a gyerekeknek nem megy a szorzótábla, tessék velük gyakorolni. Én szeretek foglalkozni a gyerekekkel, de a szabad időmet ne osszák már be.

Átlag Anyu szétszakad, sajnos Átlag Apu nem mindig segítőkész partner.

Emellett pedig mindenhonnan azt hallani, hogy sz.rul csinálod. Letolnak az oviban mert csak a te gyereked felejtett el Mackó sajtos dobozt vinni pedig egy hete kint van a faliújságon és ma kreatívkodnának, letolnak, mert az iskolában a te gyerekednek nem volt fehér zoknija torna órára(mert az olyan baromi fontos ám).

Pár éve volt egy cikk egy anyukáról, 3. babáját várta. Sikeres üzletasszony, anya, csodaszép, igen, van némi segítsége de hát mégis hű meg há...

Barátnőm ismeri a két nagyobb gyereket. Aranyosak, helyesek - anyukát még nem látta, ellenben a két bentlakásos bébiszittert igen. Amivel baj nincs - ha a saját cégemet vezetném (ami hatalmas meló), lennének gyerekek, háztartás, akkor nekem is az lenne az első, hogy takarítónőt, állandóan ugrásra kész bébiszittert keresek. Csak a lakótelepi, bizonytalan munkahelyű, bébiszittert megfizetni nem tudó, kozmetikust 5 éve nem látott Átlag Anyu előtt nem ez van, hanem az, hogy milyen béna, más képes gyereket nevelni, céget irányítani és még ápolt, csinos is, ő meg úgy néz ki, mint 5 éve raboskodó és a kivégzésre váró drogfutár Thaiföld legmocskosabb börtönében.

Egyébként ismerek csinos, ápolt anyukákat is. Az egyik genetikailag olyan, hogy minden este megehetne egy mamutot, akkor se hízna el. Mivel jó az alakja, krumplis zsákban is jól néz ki. De csinosan öltözik (nem kihívóan, hanem elegánsabban), kevés smink, szépen vágott haj...

Na őt meg megszólják azért, mert biztos nem foglalkozik a gyerekkel ha ennyi ideje van "cicomázni", biztos azért vannak szép ruhái mert elshoppingolja a családi pótlékot (pedig csak apuka segítőkész és jól keresnek mind a ketten).

Egyszerű a képlet:

lepukkant anyuka = szaranya aki nem törődik magával

csinos anyuka = szaranya aki nem törődik a gyerekével

:-)

Amúgy a mai napig sajnálom, hogy nem tartottam meg azt a barátnőmtől kapott női magazint, amiben az egyik oldalon írták, hogy X sztár nemrég szült, hogy lefogyott, biztos sanyargatja a testét és nem eszik, azért egy szoptató anyukának ezt nem lenne szabad. Pár oldallal odébb X sztár nemrég szült, hogy néz ez már ki hogy ilyen tehén, milyen sok fölösleg maradt rajta...

Na így legyünk okosak. :-)