Egy ember körülbelül hány évesen tudhatja igazán, hogy mi a célja?

Egyénileg változó.

Alsó tagozatos általános iskolás koromtól kezdve tudtam és hangoztattam, hogy óvónéni vagy tanítónéni leszek. Kis módosítással, de jövőre végzek gyógypedagógusként.

#7

Igaz. De nem mindegy, melyik úton haladsz. Lehetsz koldus is, aki csak tengődik, és nem élvezi az életet, vagy lehetsz jómódú ember is, aki élvezi az életét.

Nem az út vége a lényeg, hanem az utazás.

Nem mindegy, miért vagy boldog, ha az vagy? Amíg másokat nem tiporsz el, nézel le, mert nekik nincs meg az, ami neked igen, addig semmi gond nincs szerintem azzal, ha a javaid miatt vagy boldog.

Kíváncsi vagyok rá, szerinted mi az az életcél, ami "elfogadható", amivel nincs probléma.

Minden életkorban vannak az embernek céljai. Már a kétéves gyerek is komolyan ki tudja tűzni maga elé azt a célt, hogy pl. fagyit szeretne, amit aztán tűzön-vízen át meg is valósít, vagy legalábbis mindent megtesz ennek érdekében.

A céljaink idővel folyamatosan változnak. Némely célok lehetnek maradandóbbak (pl. egzisztencia megteremtése), másokat az ember lehet, hogy felad, gyakran azért, mert valamely másik célja üti. (Pl. feladja a sportkarriert az iskoláért, mert túl sok idejét elveszi.)

Az ember céljai még felnőtt korában is változnak, bár ekkor már sokkal kevésbé, mint kamaszként. Egyes célokat elérünk, másokat feladunk, ezek a célok egyaránt lekerülnek a listánkról - a helyüket általában más célok veszik át, hiszen az embernek szüksége van valamilyen célra, amelynek a mentén az életét élheti. Ezért van az, hogy még az idős emberek is, akik már mindent elértek, amit elérhettek, általában választanak maguknak valamilyen életcélt, pl. kertészkedés vagy bélyeggyűjtés, amivel aztán ellehetnek.

"Egy ember körülbelül hány évesen tudhatja igazán, hogy mi a célja?" _A_ célja? A legfőbb életcélja? Nos, ez általában fiatal felnőtt korban, vagy a tízes évek végén jelenik meg.