Mit gondoltok erről? Normális az, hogy ilyen vagyok ebben a korban?

Szeptembertől megyek gimnáziumba, ergo 15 éves vagyok. Nagyon céltudatosnak gondolom magam, illetve a környezetem is annak gondol. Fizika tagozatra fogok járni a gimiben, mert imádom a fizikát. Nyáron, miközben a kortársaim nagy része lustálkodik és lazsál, én azon dolgozom, hogy segítsek a volt osztálytársaimnak fizikából. Amikor ezt megemlítem valamelyik körülbelül velem egyidős személynek, akkor elszörnyülködik, hogy miért teszem ezt. Mindezek mellett próbálom egyre bővíteni a tudásomat középiskolai anyagokkal is, mert érdekel. A társaim és a volt tanárom szerint nagyon jól magyarázom el a dolgokat, sőt kivételesen jól és nagyon magas szinten tudok mindent, fejből. Emiatt elhatároztam valószínűleg a tanári pályára lépek később. Az alkoholra és az ilyesmi szerekre zsigerből jövően nemet mondok. Nagyon lelkiismeretesnek gondolom magam, mindig szeretem azt jól megcsinálni, ami érdekel és szeretném, ha jó lenne. Jó hogy így és ilyenekről gondolkodom ebben a korban? Nem kéne nekem is olyan felelőtlennek lennem, mint a kortársaim és csak lustán élvezni az életet, majd lesz valami alapon?? Illetve nincs olyan fiúbarátom, akivel komoly dolgokról tudnék beszélni, mert még eggyel sem találkoztam, aki felelősségteljesen és komolyan bírna gondolkodni. Mindenkivel csak a haveri szinten vagyok. Köszi, ha elolvastátok, mi a véleményetek erről?