Ti nem féltek attól hogy úgy haltok meg hohy nem hagytok magatok után nyomot a világban? Hogy senki nem emlékszik majd rátok?

Nem gondolkodom ezen, mert nem másnak akarok tetszelegni hanem magamnak akarok megfelelő életet élni, ami az én javaimat szolgálja.

Nagyon nehéz olyat tenni, amire mondjuk 90 év elmúltával is emlékeznének, Hitler tett ilyet és nagy népszerűségnek örvend a mai napig.

Nem félek ettől. Egy átlag ember után egy halom papír, adósság, max. egy kis örökség marad.

És eddigi tapasztalataim alapján a halottak nem igazán panaszkodtak emiatt.

Úgy élem az életem, hogy az nekem, és azoknak akik fontosak számomra jó legyen. Szerintem ez a lényeg.

Néha elgondolkozok azon, hogy kézzel írok egy könyv féleséget,amiben leírom a tasztalataimat, gondolataimat, és az utódaimra hagyom. De rájöttem, hogy ezen egyenlőre hülyeség gondolkodni, majd ha nyugger leszek...

Nem.

Igazából ez nem tudna zavarni,mert nem akarok a figyelem központjában lenni (mondjuk talán ezért is kerülök oda).

De, őszintén szólva.

Nem vágyom a világ elismerésére, és biztos vagyok benne, hogy a rokonaim emlékeibe is befészkelem magam... ezzel együtt nem lennék megsértődve, ha mosolyogva gondolnának rám akár kicsik-nagyok az elért eredményeim láttán. Valami olyasmit szeretnék, mint Disney.