Mennyire fogadható el a túlsúlyosság?

egyértelműen a C. Mindenkinek saját maga kell hogy döntsön a sorsáról, életéről..

Ha azt mondják a kútbaugrás jódolog és beleugrassz és meghalsz akkor az kinek a hibája? :)

A kutásóé.

:)

B ember vagyok. Olyan családban nőttem fel, ahol egy kivételével mindenkinek fontos volt a kinézete és az egészsége főleg. Nem sportoltunk versenyszerűen, de rendszeresen mozogtunk, legyen szó egy hétvégi tollasozásról a kertben, vagy egy kis futásról egyedül, ha kikapcsolódásra vágytunk. Nem görcsösen mozgunk, de annyit, hogy fitten tartson. Az étkezésre is figyelünk többé kevésbé, de azért egy étteremben, vagy családi összejövetelen nem roston csirkemellet eszünk zöldsalátával, hanem bizony bemegy a pacal, a grillezett oldalas, a torta, a cukros üdítő, stb. Egyetlen rokonom van, aki soha semmit nem mozgott, még a tesi óráit is elbliccelte már kiskorában, ahogy csak tudta, literszámra kólázik, a napja pedig 16 óra ücsörgésből áll a munkahelyen, majd otthon a számítógép előtt. Ő lassan eléri a 150 kg-ot, nemrég kivizsgálásra kellett mennie ahol megállapították, hogy még éppen nem kell neki inzulin a cukorbetegségére, és a szívével is gondok vannak - 30 éves. Ezek után nem tudom azt gondolni, hogy elfogadható, ha valaki igénytelen lusta dög és inkább beledöglik a zabálásba meg a semmittevésbe. Bár sajnálni sem tudom az ilyen embert, és való igaz, egyáltalán nem vagyok empatikus. Kivéve az olyanokkal, akikről megállapították, hogy betegség miatt van a túlsúly, de ugye ha szembejön velem egy 130 kilós ember, ránézésre nem tudhatom, hogy mi az oka, így elsőre sajnos ítélek. C ember infarktusáért C ember felelős, mert ő nézett nyugodt szívvel a tükörbe, hogy jó ő így mocsok kövéren. Meghalt? Hát az ő baja.

C haláláért te vagy a felelős, mert a buszon nem adtad át az ülőhelyedet. Úgyhogy menj gyónni, de szaporán!