A linken lévő kép mennyire fogadható el kulturális szemszögből?
Arra lennék konkrétan kíváncsi, hogy ez mennyire adja tudomásul valakinek, például azt, hogy "jelenleg kilátástalan a helyzetem, ezért csak küzdök", egyáltalán elfogadható versnek?
Pozitív és negatív válaszokat is várok!
Pedig tulajdonképpen ki lehet olvasni, már nem akarok kötekedni, de lehet, hogy te mondjuk fáradt szemekkel nézed, ki van emelve a lényeg, nem valami krix-krax betűkből áll, de nem is az alap. Itt van az egész szöveg:
"Réges-régen valamikor hittem a kék ég szépségében,
Még gyerek fejjel jártam világunk kegyetlen térségében.
A felhők mostanra eltakarták, látni ma már lehetetlen,
Ezért gyerek maradtam, az is leszek, ebben a kegyetlenségben.
Választ vársz kérdésedre, fejemben viszont ezer gondolat,
Nem látom, merre van e szépséges kristályozó torkolat.
Váram virágzó kapuit addig te sem láthatod, míg fel nem építem,
De csak várok, mert tudom, nem tehetek mást ebben a tévhitben.
Házam fala lyukas, hiányzó téglák helyei ordítanak felém,
Félek, elkések és a hatalmas vihar pusztítóan tér majd elém.
De nem teszek mást, csupán várok és gyakorlok, harcba viszont nem megyek,
Csak magam védem egyelőre, és most nincs semmi ötletem, vajon mit tegyek?"
Továbbra is várom a válaszokat.
A vers nagyon nem jó, sajnálom :/ leírom, miért.
Szerkezet: a szótagszámok nem egyeznek, ami elég nagy baj, emiatt érződik az, hogy valami nincs rendben, mikor olvassuk.
Nyelvezet: nem irodalmi, nem versbeillő kifejezések vannak benne, pl.: ,,Házam fala lyukas, hiányzó téglák helyei ordítanak felém" - lyukas, téglák HELYEI, ordítanak. Ezek a szavak nem illenek ide. Az ordítás helyett inkább kiáltást használnak az irodalomban. Az ,,űr", mint szó, sokkal inkább illik bele.
A másik: ,,Csak magam védem egyelőre, és most nincs semmi ötletem" - ez sem szép mondat.
Ezenkívül a vers írója nincs tisztában a magas és mély hangrendű magánhangzók fontosságával. A sok-sok magas magánhangzó (e, é, i, ö) nem fejezi ki a vers bús hangulatát, inkább a, o, u magánhangzókat kéne használni.
Tartalom: nem mindenhol összefüggő gondolatoksorok jönnek egymás után, nincs harmónia.
A kép és a szöveg egyáltalán nem illik egymáshoz. Ehhez a mondanivalóhoz inkább egy sötét kép illene egy világosszürke szöveggel. És a betűtípus se jó, kacifántos, inkább pozitív érzelmekre asszociál az olvasó.
A naplemente v. napfelkelte szimbólum sem illik ide, esetleg akkor lenne jó, ha kép fekete-fehér lenne.
Remélem segítettem, nem kritizálni szerettem volna, de én így látom. :)
Ja még kihagytam, hogyha a versben valaki olyan dolgokról ír, amik hiányoznak vhonnan, pl. a puszta tájról hiányzik az illatos lila virág, akkor azzal inkább odavarázsolja (mert elképzeljük), és nem annak hiányát kelti.
Nem sok alakzat van benne, pl. metafora, hasonlat, megszemélyesítés... ezek mind szebbé teszik a nyelvezetet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!