Túlstresszelek hétköznapi dolgokat. Mit tegyek, hogy kevésbé szorongjak: hogyan tanulható a "leszarom" hozzáállás?

ha ezek többsége jellemző rád akkor szoc fóbiás vagy

A szociális fóbia észrevehetô és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy elôadói teljesítményt igénylô helyzettôl, amelyben a személy idegen emberek vagy mások lehetséges figyelmének van kitéve. Félelem attól, hogy ilyen helyzetben a viselkedése (vagy a szorongás látható jelei) miatt zavarba jöhet, vagy megalázó helyzetbe kerülhet... (DSM-IV, 1995)

A szociális fóbia kognitív modelljét Clark és Wells (1995) írták le. Elméletük jól magyarázza a szociális fóbiát fenntartó folyamatokat, egyben azt a tényt is, hogy szociális fóbiában, a többi szorongásos zavartól eltérôen miért nem csökken a szorongás az ismételt félelmet keltô helyzeteknek való kitettség (expozíció) hatására.

A szociális helyzetbe lépve, vagy már azt megelôzôen a páciens gondolatai a helyzet esetleges negatív kimenetele körül járnak. A gondolkodásban leggyakrabban felbukkanó témák a negatív megítélésre, az esetleges fizikai megnyilvánulásokra (elpirulásra, kéz, fej remegésre, ügyetlenségre, szórakozottságra), a helyzetbôl való menekülés lehetôségeire vonatkoznak. Álljon itt egy-két példa a szociális fóbiára legjellemzôbb kogníciókra:

„mag hiedelmek": „elfogadhatatlan vagyok", „csúnya vagyok", „más vagyok",

„feltételes meggyôzôdések": „ha azt akarom, hogy az emberek elfogadjanak, szellemesnek és érdekesnek kell lennem", „ha bármiben eltérek másoktól, mindenki engem fog nézni", „ha azt akarom, hogy elfogadjanak, mindent tökéletesen kell csinálnom",

„automatikus gondolatok": „unalmas vagyok", „béna vagyok", „hülyének néznek", „nem fogok tudni megszólalni", „mindenki engem néz", „nem tudok úrrá lenni a kézremegésen" stb.

Ezek a megaláztatásra, szégyenre, veszélyre vonatkozó gondolatok teljességgel lekötik az információ feldolgozás csatornáját és megakadályozzák a helyzet pontos leolvasását, emellett nehezítik a megfelelô viselkedés mozgósítását. A páciens figyelme önmagára, nem a környezetére irányul, és így nincs megfelelô visszajelzése a valóságos történésekrôl, amelynek következtében negatív meggyôzôdései fennmaradnak.

Emellett a negatív megítéléstôl való félelem olyan irányba hangolhatja a viselkedést, amely válaszképpen a környezetbôl kevésbé barátságos viselkedést vált ki, ezzel megerôsítve a negatív meggyôzôdéseket (pl. a szemkontaktus kerülése csökkenti a kapcsolatteremtési nyitottságot, segítôkészséget, stb.).

A „biztonságkeresô viselkedések" és a félelmet provokáló helyzetek elkerülése is hozzájárul a szociális fóbia fennmaradásához, mivel ezek kizárják annak a lehetôségét, hogy a páciens a negatív meggyôzôdéseivel ellentétes élményeket szerezzen. (pl. Egy páciens, aki szeret meccsre járni, de fél attól, hogy barátai ismerôseivel nem fog tudni mirôl beszélgetni, meccs elôtt körbe telefonálja barátait és rábeszéli ôket, hogy egyedül menjenek ki a stadionba. Mivel ilyen módon biztosítja a szorongás elkerülését, nem lesz tapasztalata arról, hogy hogyan oldaná meg a helyzetet abban az esetben, ha a számára kellemetlen idegenek is jelen lennének).

Végül még egy, a szociális fóbiát fenntartó szempont, amelyre Clark és Wells felhívják a figyelmet: ami a szociális „megmérettetés" utáni un. „post mortem" fantáziálásra. Ez a helyzet többszöri felidézése, elemzése, az elkövetett hibákon való töprengés és rágódás, amely újabb adatokkal szolgál a negatív ön-képhez, kudarcélményhez és a szorongáshoz.

Mit tudsz csinálni ellene ? Ne légy annyira szégyenlős mondjuk.

Ha jól megfigyeled, balesetek előfordulnak bárkivel. Láttam személyeket olyan nevetséges helyzetekben, hogy más elásta volna magát, de ők nem, ők egyszerűen lazán kezelték a dolgot és mentek tovább.

Amúgy ez mindig így van, hogy aki magabiztos és nem parázik minden pitiáner dolgon, az tudja azt, hogy történhet bármi, de a lényeg az, hogy te hogyan reagálsz. Nem kell idétlenül állni, ha valami félresikerül, egyszerűen a megoldásra figyelsz és mész tovább.

Nem lehet az életben mindenen fennakadni és mindenért feszültnek lenni, mert taccsra vágod az idegeidet.