Punkok, rockerek, anarchista palánták - mi lett veletek?

Egyet értek a hetessel, bár nem aggatom magamra a rocker jelzőt... De! Ha megkérdezik, hogy milyen zenét hallgatok, csak az a válasz, hogy rockot, punkot. Akkor mégiscsak ez áll a legközelebb hozzám. Nem papolok az utánozhatatlan életérzésről, de ez tényleg egy életérzés. Én legalábbis nem érezném magam jól máshogy. Külső szemlélő nem mondaná meg rólam, hogy milyen a zenei stílusom, de nem követem a divatot sem, mintha ez lenne az élet értelme. Azért, mert fölösleges, hülyeség, és nem akarok az 1000. lány lenni, aki ugyanígy néz ki. Azért vagyok olyan, amilyen mert így jó nekem. Nem vetem meg a többieket azért, mert nem azonos a stílusuk az enyémmel, de azért, amit a többség csinál, azért igen. Elkorcsosult a mai fiatal társadalom.

És örömmel veszem észre, hogy aki rockot, punkot hallgat, az normális. Bárhol találkozok ilyen emberekkel (sajnos nem sokszor), kedvesek, értelmesek. És ez a többségről nem mondható el. Nem iszok olcsó bort, nem cigizek, nem füvezek. Ezeket a dolgokat nem tartom jónak, ergo nem csinálom. Ha valamit nem akarok, akkor nem csinálom. Ha egy átlag fiatalt megkérdezünk, hogy miért ilyen szemtelen, elcseszett, mint a többi, másokra fogja. Én nem akartam, ők rángattak bele, mindenki ezt csinálja stb. De ha nem akarod, akkor nem csinálod ennyi. Nem jön el a világ vége, csak azért, mert nem olvad bele a tömegbe. Én szeretek egyedi lenni, nem egy után gyártott barom. Nem tudom hogy lehet kibírni, hogy minden ötötödik percben szembejön velem a teljes hasonmásom az utcán.

Számomra ez egy életérzés. Imádom a rock zenét, nem tudok megmaradni nélküle. Rockot hallgatok reggel, délben, este, ha szomorú vagyok, ha vidám. Kívülről mindenki egy visszahúzódó lánynak lát, ettől függetlenül belül állandóan tombolok. Szerintem százszor jobb, mintha fordítva lenne.

Egy kérdésem lenne hozzátok nekem is: a leírtak alapján hány éves lehetek?

Nekem annyi a lényeg, hogy nem megyek a birkák után a vágóhídra, ink kimaradok mintsem beálljak a sorba, "lázadok" a hülyeség ellen. Meg is van az eredménye, mert az elveim annyiban különböznek a kortársaimétól, hogy alig vannak barátaim, más rockereket pedig nem nagyon ismerek. Továbbá eléggé szabad gondolkodású vagyok, nagyon nagy az igényem a függetlenségre, önállóságra, hogy ne korlátozzanak be.

Tehát 1. a hülyeség ellen vagyok, nem állok be a sorba bólogatni mint azt sokan teszik. 2. nagyon nagy a szabadságvágyam, megyek a saját fejem után.

Egy baj van csak a punsterekkel; valamiért az emberek azt hiszik, hogy ők eredetileg is valami nagy rendszerellenes mozgalom voltak. Mondjuk ez betudható a magyarországi komcsi időknek, ahol bezony kőkeményen tiltottak mindent, ami nem szovjet. No lám, a punkzenét is. Ergo ha valaki punk akart lenni, akkor tényleg kemény lázadónak kellett lennie, hisz akár börtönbe is a stílusuk miatt.

De az EREDETI amerikai és angol punkzenészek bizony olyanok voltak, mint a mai punkok, ahol az előttem lévő megaszonta. Nem lázadtak azok semmiféle rendszer ellen, csak drogoztak, ittak, buliztak, szexeltek. Nem ritkán hímringyók voltak. Tizen-huszonéves fiatalok, a szüleik kidobták őket, dolgozni nem akartak, gondolták majd zenélnek. De azt sem tudtak, csak írtak valami vicces szöveget, és lefogtak pár akkordot. Azért lázadoztak, mert lusták voltak bármi máshoz. Ilyen fiatalokból állt össze a Television, a Ramones, a Sex Pistols, az Iggy and the Stooges, az MC5, a Dead Boys. Persze van politikai témájú szövegük is, de csak polgárpukkasztásból, igazából szartak ők a politikára.

Aztán persze kialakultak mindenféle alstílusok, mint az anarcho punk, akik valóban anarchisták, rendszerellenesek, lázadóak. De ők később jöttek.

Szóval bár divat most a punkokat liberális-lázadó bölcsész feelingű alakoknak beállítani, és lepózerezni a "csöves", tarhálós fajtákat, de a punk szónak már a jelentése is annyi, hogy vacak, ócska, szar, csöves. Nem hiába utálták őket az emberek. Az eredeti punk ugyanis nem változott, mindig is az ivásról, a drogokról, a bulikról, a humorról és a pukkasztásról szólt, nem a fenenagy világmegváltó, antikapitalista gondolatokról.

Hogy mit jelent rockernek vagy punknak lenni? Jó kérdés. Egyiknek sem nevezném magam. Maximum közel állok a punkhoz kinézetben, de vegyes bandákat hallgatok meg, mint például: Attila, 2 Times Terror, After The Burial, Bridge To Solace, Chelsea Grin, Deathstars, Korn, Leander, Alvin, Motionless In White, Of Mice & Men, Promethee, Silent Descent, Slipknot, Sonata Arctica, Structures, TesseracT, The Acacia Strain, The Black Dahlia Murder, The Casualties, The Devil Wears Prada, Téveszme, Veil Of Maya, Winterstahl, X-Fusion, X-Rx, Yade, Necrorder.

Amilyen kedvem van ahhoz kapcsolódó zenét hallgatok. Emlékeket idéznek fel bennem, vagy szimplán egy érzést. Viszont nem kötöm magam semmilyen szubkultúrához, mert én csakis magamat fogom adni. Persze megbélyegeznek punknak, rockernek, metalgheadnek, de én éppen csak azt hordom, amitetszik vagy jól áll divattól, kedvtől függetlenül.

Most amúgy elkezdtem Téveszmét hallgatni, nagyon odalöki elém a "tényeket", kb rólam szól a dal.

Nem mostani a kérdés, de ha nem gond, hozzászólnék, mert valaki linkelte. Én rockernek tartom magam. Elsősorban azért, és ez a legfontosabb, mert egészen kicsi korom óta tetszik ez a zene. Vannak más dolgok is, amik jók, de ez az egyetlen dolog, ami mindig is tetszett, és elhiszem, hogy mindig is fog. Szerintem nem kötelező így öltözködni, én sem öltözködöm úgy, de bizonyos dolgok tetszenek, azokat hordom. Viszont nem kell túlzásba vinni. Vannak itt a GyK-n, fiygeld meg, olyan kérdések százával, hogy "ha citromsárga a cipőfűzőm és mellé kék a sálam, akkor most azt fogják hinni, hogy rasszista vagyok?" Minden hülyeségbe nem kell belemenni, van, hogy valami egyszerűen csak egy cipőfűző. Az ember stílusát, úgy vélem, sokkal inkább meghatározza, hogy mit NEM csinál, mint az, hogy mit igen, vagy mit NEM vesz fel, mint hogy mit igen. Pl. én elvből nem hordok strasszkövekkel "rock" feliratos pólót, mert baromira nem "rock" szerintem, mint ahogy a C&A-ban vehető Rolling Stones-pólók sem. De persze az is ide tartozik, hogy aki rocker, az nem páwa.

Én olvastam rengeteg könyvet a rock történetéről, és messze nem ismerem az összes együttest, akiket illene, de azért minimális ismeretem van arról, hogy volt zene a mai bandák előtt is. Fontos nekem a dalszöveg, akár külföldi, akár magyar, és imádom a gitárszólókat.

Viszont szerintem nem lesz senki nagyobb rocker attól, hogy pl. leszól más zenéket. Én meghallgatok egy-két pop zenészt, és ha tehetségesek, akkor elismerem, sőt, hallgatom is őket. Van egy kép a fejemben a rockerekről, és lehet, hogy sztereotípia, de komolyan félek páwák és tüctüczene-rajongók között bulizni. Tudom, hogy nem mindegyik akarja közülük rögtön elfoglalni a világot, a legjobb barátom is ilyen zenéket hallgat, de sokan közülük valahogy antipatikusak. Ettől függetlenül senki nem lesz nagyobb rocker, aki kemény gyereknek hiszi magát, vagy aki például előítéletes - akár a rockerekkel szemben. Gondolok itt arra, hogy mitől lesz valaki rocker... Persze vannak határok. Avril Lavigne például nem az, és röhejes, mikor valaki pózerkedik azzal, hogy ő rocker. De a trash metal rajongó azért ne szóljon be a Bon Jovi-rajongónak!

Lehet, hogy kuszára sikeredett az írásom, akkor bocsánat, kicsit késő van már.