Szeretnék boldog lenni. Ez normális? 17/L

Elnézést, de ez most hosszú lesz:

Kicsit talán furcsa így kimondva/leírva, de kb. 3 éve egyik pillanatról a másikra rájöttem, hogy túl sokat aggodalmaskodom fölöslegesen, az élet szép. És tudom, hogy iszonyúan hülyén és nyálasan hangzik, de azóta boldog vagyok. 14 éves voltam akkor. Kiegyensúlyozottabb életet élek, jobb a hozzáállásom a tanuláshoz, nyitottabb és megértőbb lettem másokkal szemben és már nem vagyok az a félős nyuszi, aki még a bolti eladót sem meri megszólítani. Nem beszélek ki másokat és bár vitatkozni szeretek (de csak mert szeretek valami ellen/mellett érvelni) egy komoly veszekedésem sem volt senkivel. Ha valaki beszól vagy sérteget, nem húzom fel magam egy kicsit sem, mindig igazat mondok vagy hallgatok és nem utálok senkit, még a némettanáromat sem (pedig a németet szívből gyűlölöm). Még mielőtt bárki azt hiszi hogy valami prűd apácanövendék lennék aki rózsaszín burokban él, közlöm hogy ugyanúgy járok bulizni, inni stb. mint más korombeliek. Vannak barátaim és jól megvagyok velük is, de nekik is feltűnt (aki régóta ismer) hogy hirtelen más lettem. De sokkal jobban érzem magam a bőrömben így.

DE: a szüleim azt hiszik, egyszerűen flegma vagyok, pedig nem. Ha rossz jegyet kapok vagy elvesztem egy holmimat stb., ugyanúgy vigyorgok aznap. Pedig érdekel, csak nem dőlök a kardomba olyan dolgokért, amin már úgysem tudok változtatni. Elvárják tőlem, hogy bűntudatom legyen és nekem lassan már azért van bűntudatom, amiért nincs bűntudatom. Legközelebb többet tanulok, jobban figyelek, és ennek meg is van az eredménye.

Gondolkodtam már rajta, hogy lehet hogy bennem van a hiba és tényleg megőrültem. Van olyan, hogy valaki tudatosan idióta? Racionálisan végiggondolva arra jutottam, hogy legjobb esetben a hormonjaim szórakoznak velem... anyuék pedig csak a természetes generációs súrlódások miatt nem értenek meg.

Szerintetek mit kéne tennem? Meg kéne próbálnom visszatérni a régi énemhez? Vagy hagyjam a fenébe, mert ez a kamaszkorral együtt úgyis elmúlik? Esetleg keressek fel egy szakembert?

Najó, ez tényleg baromi hosszú lett, bocsánat! És köszönöm szépen, ha valaki vette a fáradtságot és elolvasta!