Miért elvárás, hogy mindent gyorsan, kapkodva csináljunk?

Nem tudom, de rohadt idegesítő. Régen nem volt ez, mégis haladt minden normál tempóban is.

Nyilván megint "felülről" kapjuk nyakunkba a szart. A kapzsi munkáltatók után gyűrűzhetett be ez a téboly mindenhová.

Az igaz, hogy szombaton én is sokszor azért kapkodok, hogy legalább vasárnap már semmi házimunkával ne kelljen elcseszni a kevés kis pihenő időm. De ez még érthető. Mondjuk itt osmét befigyel, hogy a munkahelyi kizsigerelés folytán alakult ki ez is!

A világ felgyorsult. Régen heteket vártak egyetlen levélre a másiktól, ma küldesz egy sms-t a világ másik végéről. Nem mintha régen egyszerű életet éltek volna, nehézségek nélkül, szó se róla. Hanem ennek a kornak is megvan a nagy hátulütője, amire mondhatjuk mérgező. Mi nem gépek vagyunk, fáradunk, sok minden hatással van a teljesítményünkre.

Én csak Magyarországon látom az emberek mindennapjait. Sokat dolgozunk kevésért, legalábbis az árakhoz képest kevésért. Legtöbbeknek esélytelen saját ingatlanhoz jutni, és ha igen, alighanem egy koszos panel lesz, amiben nyáron meghalnak a melegtől, télen megfagynak a hidegtől, minden oldalról jön valahonnan zaj... És ezt fogja élete végéig fizetni. Más az albérletet. Mindig okoskodni, hogyan jöjjenek ki otthon a fizetésből, mire mehet pénz, mire nem, és nem kell nyaralás szintű dolgokra gondolni. Stressz mindenhonnan, végül az is stresszként szakad a nyaunkba, ami igazából nem is lenne ilyen hatással, de már túl sok a mindennapok, kiég az ember. Qrva sok inger érkezik mindenhonnan. Bent a munkahelyen, a városban, a netről... Szerintem mára mindenki hozzászokott a töménytelen ingermennyiséghez, azonban hosszútáv kezelni képtelenek vagyunk, nem egészséges. Egyszerűbbnek tűnik mindent gyorsan letudni, aztán a pihenőnap elvileg pihenőnap lesz, nem lesznek ingerek, fölösleges dolgok, aztán végül fene tudja, hogyan alakul.

Szörnyű, hogy a kialakult napi szintű rohanás mellett, amikor végre tényleg pihenhenni lehetne, legyen az csoportos kirándulás, ha már ugye írtad, az a lassúság annyira eltér a megszokottól (pedig nem pozitív), hogy szerintem legalábbis, képtelenek azzal a nyugalommal mit csinálni, nem tudnak felszabadultan úgy gondolkodni, hogy abban a tempóban. Másrészt mikor jutnak el legközelebb, mikor érezhetnék magukat jól, akkor meg férjen bele minél több...

Hát, nekem ez a vélekedésem.

"A kapzsi munkáltatók után gyűrűzhetett be ez a téboly mindenhová"

Nem hiszem. Szerintem erről maguk az emberek tehetnek, hiszen az folyamatos internet eléréssel és nem minőségi tartalom fogyasztásával megszoktuk, hogy mindent azonnal megkapunk.

"Akár bevásárlás, vagy ügyintézés"

Szerintem ezek azok a dolgok amik a hasznos időből vesznek el, ezért igyekszik mindenki a lehető leghamarabb túlesni rajta. Amit tudok ezért intézek online, mert sokkal gyorsabb, nem megy feleslegesen az időm.

"kapkodva intéznek mindent, mert a szabadnapjukon semmit se akarnak csinálni"

Ez meg nyilván érthető. Én nem kapkodok, de igyekszem előre dolgozni, előre elvégezni a feladatokat akár otthon is, hogy ne a hétvégi programom menjen rá.

Pont azért, amit írsz. Munka után elmegyek bevásárolni vagy elintézni valamit, nem este 10-kor szeretnék hazaérni csak azért, mert valaki marhára ráér, mert még ezer más dolgom is van.

Ne a kasszánál / ögyintéző pultnál akarj időt tölteni meg nézelődni.

1. mert sok kisgyerek pl háromórán keresztül is enne, ha hagynád, ezért tök alap, hogy szólnak az óvónők, van tízpercetek megkajálni. Annyi idő elég rá, nem kell nyammogni meg bámulni a tányér felett.

2. bevásrlás, ügyintézés: mert a francnak van kedve még munka után órákon át sorban állni. Egy fenéket, szeretnék minél előbb végezni, mert még otthon is dolgom van, esetleg.

3. hogyha húszperc szünet nem elég neked elmenni pisilni (kakálni) meg megkajálni, ott komoly problémák vannak. Barátnőm volt ilyen, annak a tej megaludt a szájában, egyórán keresztül kajált, mi meg már agyvérzést kaptunk, hogy miért nem lehet normális tempóban enni.

Én szeretek túrázni, kirándulni de ettől még szeretem ezt tempósan tenni. Nem a rohanás a lényeg, de azért szeretek haladni. Több dolgot tudatosan megnézni, a köztes menetidőt csökkenteni stb.

Van aki beszól ezért, hogy csak rohanok, körbe sem nézek ami szimplán csak nem igaz. Kedvencem amikor egy posztot írtam egy kirándulásról. Kisregény 60-80 képpel erre valaki csak az első mondatot olvasta amiből megállapította hogy csak rohantam, majd ítéletet is hozott, hogy ennyi erővel maradtam volna otthon a panelban... :D

A csoportos túráktól pl. megőrülök. Megértem azt is, ha valaki szereti, de nagyon nem az én tempóm. Volt olyan túra amin maga a szervező is mondta, hogy kicsit szétesett. Mentünk vagy 15 km-t 6,5-7 óra alatt. Annyi alatt én kényelmesen megcsinálok 25-30 km közötti túrát is.