Nem ott tartok az életben 30 évesen, ahogy azt 6-10 évesen megálmodtam. Mit csináljak?

Én se. Nekem társ nélkül kb az maradt a célom, hogy még 10 évig kb annyi pénzt gyűjtsek, hogy soha többé ne kelljen dolgozni.

Ha nem jön össze meg elmegyek alternatív életmódot folytatni. De semmiképp sem görcsölök rá, hogy nem itt kéne tartanom.

#4 Egyébként ez olcsó kifogás. Egyetemre államira is be lehet kerülni, ez csak rajtad múlott. Ha kolis vagy csak a kaját kell fizetned, arra pedig ha jól tanulsz van öszöndíj, vagy dolgozol mellette ahogy nagyon sokan teszik.

Persze gondolom ennyit nem akartál tenni a sikerért.

Hatévesen űrhajós szerettem volna lenni; emlékszem, hogy farsangkor kétszer is űrhajósnak voltam beöltözve (kettő másféle típusnak) és hogy a szüleimnél még mindig megvannak a Üstökös-214 űrhajóm tervei. Na, ebből az lett, hogy havonta párszor elmegyek csillaglesre a párommal, illetve van egy pici csillag tetoválásom. Nem lettem űrhajós és az Üstökös-214 sem készült el. Nem bánom, mert amúgy se lennék jó űrhajós, ellenben a jelenlegi szakmámban és hobbijaimban valóban ki tudok teljesülni.

Ne a gyerekkori elképzeléseidhez hasonlítsd magadat. Tapasztalatból írom, hogy fantasztikus dolog, amikor bizonyos gyermekkori vágyaid beteljesülnek, de felnőttként nem kezelheted ezeket útmutatóként. A lényeg az, hogy most legyenek céljaid és azok felé haladj érdemben; akár kis, akár nagy lépésekben. Csak magadnak ártasz, ha múltbeli dolgokon akadsz fent, ahelyett, hogy a jelenre fókuszálnál.

25/N