Miért van ennyi utcán magának beszélő ember?

Szerintem a nagy részük telefonál.

Biztosan van egy kis rész, aki 'bolond', de azért nem ez a jellemző.

Na vajon miért.

Nem szedik a gyógyszert és nincs megfelelő ellátás a kórházakban. Pont tegnap voltam sztkban fogászaton és a pszichiátriai osztály ott van mellette és tele volt emberekkel, viszont az orvos alig volt és sok olyan volt aki nem várta ki amikor időpontja volt. Miről beszélünk amikor orvosok nem tartják a beígért időpontot. Persze elmennek a betegek és senki nem foglalkozik velük.

Ne már. Én pont most mondtam ugyanezt a barátaimnak.

Nem azt vettem észre, hogy beszélnek, hanem mintha mindegyik nyögne meg nyöszörögne, de pont mikor elmegy mellettem. Eleinte azt hittem, útban vagyok, és motyorásznak, hogy menjek arrébb, de nem. Bármilyen korú emberek, és csak nyögnek. Nem beszélnek, nem dudorásznak, csak mintha pont akkor lenne nehéz nekik az élet, mikor elmennek mellettem.

Tippre azt mondanám, hogy ez az elmagányosodás egyik jele.

Saját magamon megfigyeltem, hogy akkor csinálom ezt, amikor nincsen párom, barátaim sem elérhetőek, nagyrészt egyedül vagyok, virtuálisan kommunikálok, viszont tele vagyok gondolatokkal, ötletekkel amiket magammal beszélek meg ebben a formában.

Amikor volt barátnőm, ez a dolog egyszerűen megszűnt, egyik napról a másikra nem volt jelen, hiszen a gondolataimat neki fejtettem ki.

Viszont munka közben mindig beszélek, hangosan gondolkodom, mondom amit csinálok, lehet ez valakinek zavaró, de így tudok hatékony lenni.

Amit magamon tapasztalok: a mai világban rendszeres a ghostingolás.

Teljes vagy "soft" ghosting. Beszélünk valakivel, találkozunk, közös programjaink vannak, közös társaságunk, aztán egyszer csak egyik napról a másikra elkezdenek levegőnek nézni.

Van az a fajta amikor teljesen eltűnik valaki, konkrétan többet nem válaszol semmire. Meg van egy "puhább" fajtája, ami talán még rosszabb, hogy ha bármit írsz, akkor csak részleges választ kapsz, vagy mondjuk vissza ír egy mosolyt, egy-egy szavakat, vagy 3 kérdésből megválaszolja a leginkább semlegeset.

Ilyenkor az emberben ott marad rengeteg gondolat, kérdés, düh, harag, amit sajnos nem tud egyenesben kifejteni a másik fél felé, hiszen az bezárta az ajtót. De igazán kibeszélni sem tudja másokkal, hiszen ez úgymond kettőjükre tartozna. Ilyenkor marad az, hogy magával, a saját gondolataival beszélget, vitatkozik az ember.

Nem mondom, hogy ez jó dolog, de sajnos túllépni sem mindig könnyű, nem megy egyik napról a másikra.

a) Telefonálnak

b) Bolondok

c) Telefonálnak és bolondok