Ebben az országban miért beszélnek állandóan negatív dolgokról az emberek?

Maga a kérdés is a panaszkultúra és a személyes negatív szemlélet része. Gyakorlatilag panaszkodsz arról, hogy mások panaszkodnak, kérdésbe ágyazva. Igazi kis magyar abszurd :D

Egyébként rossz helyen dolgozol. Az én munkahelyemen és társaságomban nem erről van szó. Jah és minél idősebb leszel, annál inkább ez lesz a téma a közeledben, erre készülj fel. A korral jár.

"Átlag ember egyre inkább elszegényedik, már az étel is luxus"

Na pontosan erről beszélt a kérdező. Ez mekkora túlzás már: az étel luxus? Ez a magyar társadalom: rinyálunk, hogy az étel luxus, de mondjuk a műkörmösöktől még sosem hallottam, hogy rosszul megy a biznisz.

Valamiért a magyar társadalom tényleg úgy van behuzalozva, hogy mindenben keresi a negatívumot, és akkor nyugszik meg, ha megtalálta. Ha mondjuk 50 esetből 48-szor kedvező eremény jön ki, 2-szer meg nem, akkor a magyar ember minden kedvező esetnél azt mondja, "minek örülsz, úgyis mindjárt elb.szódik", és amikor bejön a rossz, akkor azt, hogy "na ugye, megmondtam", amikor a második rossz, akkor meg azt, hogy "na már megint".

És az a legszebb, hogy aki pozitívabban gondolkodik, az mi? Naív!

"Ez mekkora túlzás már: az étel luxus?"

Miért lenne túlzás? Átlag embernek sajnos egyre erősebben meg kell válogatnia, mit eszik, mi fér bele a büdzsébe, lentebb kell adnia a minőségből. Pér éve 20 ezer Forint egy nagy bevásárlás volt, most 20 ezer egy délutáni családi ebéd.

Persze, mindig lesznek hamis érvelők, akik jönnek ilyenkor a bezzeg műkörömmel, bezzeg plázával, meg azzal, hogy van itt pénz. Ettől még sajnos az emberek nagy része egyre rosszabbul él.

Mert a magyaroknál a negatívumok és a megbotránkoztató dolgok azok amik hírértékűek. Meg igazából erre összpontosítunk, (tisztelet a kivételnek)

Az emberek mindig jobban emlékeznek a rossz dolgokra, mint a jóra.

"Miért lenne túlzás?"

Mert nem azt mondtad, hogy egyre több élelmiszer minősül luxuscikké, hanem azt, hogy AZ ÉTEL, azaz az EVÉS vált megengedhetetlenné, ami konkrétan éhezést jelent, és mindezt az ÁTLAGOS magyar emberre jelentetted ki. Abszurd!

Értem én, hogy ki az a kretén, aki ezt a szarkasztikus mondatot szó szerint érti, és értettem, hogy hogy értetted. Csak éppen kiváló volt a példád: pontosan ebben az állandó szarkazmusban lakozik a magyar ember nyomora. Az ilyen mondatoknak olyan depresszív hatása van, hogy elképesztő, csak annyira megszoktuk őket, hogy észre sem vesszük, nekünk ez a normális.

Csak akkor veszed észre, hogy ez mennyire toxikus, amikor egyszer kiszakadsz belőle. Amikor először mentem munkaügyben Németországba, valahogy volt egy ilyen furcsa könnyedség érzésem, mintha lekerült volna egy súly a mellkasomról, és akkor nem értettem, mi ez. Később egy csomó ember számolt be hasonló érzésről.

"mindig lesznek hamis érvelők, akik jönnek ilyenkor a bezzeg műkörömmel, bezzeg plázával"

Nem-nem, nagyon is valid érvelés ez! Tudod miért? Mert az evés alapvető fiziológiai szükséglet, nem mellőzhető, a műköröm, új ruhák és társai pedig igen. Ha egy ember a tonhalfilét csirkefarhátra cseréli, miközben fogyaszt alkoholt, dohányzik, autózik, van műkörme, zarás nadrágja, stb, ott a tonhal nem túl drága, hanem nem elég fontos.

De azt biztosan nem lehet mondani, hogy az ÉTEL túl drága.

Valójában mindig vannak ételek, amiket egy átlagos ember nem engedhet meg magának. Gyerekkoromban kb ilyen volt a marhahús, amit mondjuk évente egyszer-kétszer ettem, most meg onnan indulunk, hogy az emberek wagyu marhát rendelnek online, és abból sütik a csodasteakjeiket, miközben itt sírunk, hogy luxus az étel.

De: túlzás.

Amikor még jobb volt az élet ebben az országban, már akkor is ezek a szólamok mentek mindenki részéről. Itt majdnem mindenki bele van kódolva a negativizmus, amihez hozzátartozik a másik állandó csesztetése is.

Érdekes, hogy mentálhigiénés-, pszichológus és tsi. szakember sem tudott semmi eredményt elérni azóta, amióta ezen területen olyan nagyon befutottak, ami nagy szégyen.