Miért vannak a magyarok ilyen förtelmes lelki állapotban? Izzanak a segélyvonalak, a pszichiátriai osztályok dugig vannak!

Rossz külső, és belső tényezők találkozása.

Finoman szólva nem virágzik a társadalmunk, sokaknak nehéz megállnia a helyét a világban; vagy a személyes életében, vagy gazdasági értelemben.

Ez pedig azzal társul, hogy jellemzőbb, hogy a boldogtalan emberek önmagukba fordulnak, és nem pedig kifelé. A bajuk miatt az egész világot az ellenségüknek tekintik, azt hiszik hogy ők a legnagyobb áldozatok, mindent magukra vesznek, még azt is, amit nem kéne. Ha meg látják, hogy másnak is rossz, akkor azzal is ellenségesek. Rendszeres a neten hogy ha valaki elmondja a személyes problémáit, vagy valami rendszerszintű problémáról beszél, és jönnek a reakciók, hogy ki a fszt érdekel, nem hogy örülnél annak amid van, másnak még rosszabb, bla bla.

Nincs bennünk összetartás a bajban, el vagyunk idegenedve a társainktól, és abban a mentalitásban élünk, hogy nekünk milyen rossz.

Vagy nem tudom ¯\_(ツ)_/¯

Kezdjük az iskolaban. Cirka 300 tanulóra jut 1 iskolapszichológus aki heti egyszer van ott. A tanárok annyira elfoglaltak, hogy nem tudják észrevenni vagy kezelni az iskolai bántalmazásokat, sok esetben nem is merik, mert a bántalmazó olyan családból származik.

Ezenkívül a tanulóknak egy csomó órára be kell járni, ami nem is érdekli őket, írnak napi 2-3 dogát, van hogy 4 körül szabadulnak aztán mennek haza tanulni.

Mindemellett ott vannak a családi gondok, szerintem lassan nincs olyan gyerek akinél otthon nincs alkoholista szülő, gyógyszerfüggő szülő, terrorizáló szülő, halott szülő vagy bármi ami kihatással van a lelki világára.

Aztán felnőttként nyelnie kell a munkában, ahol a lelkét kidolgozza. Manapság tök normális, hogy túlórázol. A folyamatos stresszről meg aggódásról nem is beszélve, amikor egy apróságot felnagyítanak és izgulhatsz, hogy mi lesz a következménye.

A barátaid 30 felett már eltűnnek vagy sosem érnek rá, azt veszed észre, hogy egy találkozót nem tudsz leszervezni velük. Akárkinek írsz, a fotelből visszaír, de találkozni nem akar.

Nagyon sokan küzdenek pénzügyi, lakhatási és egyéb, hasonló gondokkal, és/vagy akár függőséggel is. Sokaknak nem sikerül megtalálni a helyüket az életben, vagy épp a hivatásuk, vagy épp az emberi kapcsolataikban vannak gondok, vagy épp teljesen magányosak. Egy idő után pedig elkeserednek, megkeserednek, frusztráltak lesznek és nem látnak, nem találnak kiutat a helyzetükből.

Ezekre meg ráépül az, hogy a csapból is az folyik, hogy "háború!!!", egyéb riogatások mellett, mindez ráadásul egy fröcskölődő, primitív és undorító stílusban, ami nemcsak, hogy kellemetlenül beépült a mindennapi, köznyelvi kommunikációba, de tovább rontotta az emberek lelkiállapotát is.

Aztán jönnek az ország egyéb bajai, aminek igen csak nagy része elkerülhető lett volna, ha kompetens és valódi szakértők ültek volna a jelenlegi fejesek helyére.