Más túlsúlyos is tapasztalja, hogy először unszimpatikus? Neadjisten indokolatlanul bántják, lenézik?

10

"sosem panaszkodom, mindig jól vagyok...."

Addig amíg nem jönnek majd a vele járó társbetegségek.

Régen sovány voltam, 25 körül elkezdtek kúszni rám a kilók, de érdekes a dolog, mert ugyanúgy tetszek a férfiaknak, mindig van, aki próbálkozik. Igaz, én színesen öltözöm, talán feltűnő is vagyok, nem tudom. Eddig nem voltak velem barátságtalanok.

Én sportolok, mivel megterhelő kardiót nem tudok csinálni (asztmám van és fulladok, ha futok), ezért súlyokat emelek, szobabiciklizek. Szoktam kirándulni is, bár 20 km-es túránál többet nem teszek, nem bírom (de sovány koromban sem bírtam). Ezt csak azért írom le, hogy eloszlassam a tévhiteket. Nem minden túlsúlyos ül egész nap a kanapén sőt, nekem fizikai munkám van, állok ill. megyek közben.

Szerintem itt azon is múlik, hogy szimpi vagy-e, vagy sem, hogy vidám, mosolygós-e a természeted, alapból igényes és szép vagy-e, arányosan oszlik-e el a zsír, vagy nem.

Én nem a kövérek táborát gyarapítom, de megfigyeltem ezt a jelenséget.

Egyszerűen qzt nem értem miért lepődsz meg ezen. Persze, hogy elkerülnek a fiúk. Nem a testes csajok az ideálok, bármennyire is nyomatják ezt a pozitív testképet.

A kövérekről megvan az a sztereotípia, hogy lusták, tehát az élet minden területen azok, max az ebédlőasztalnál és a chipses zacskó környékén nem azok.

Szóval ne legyél megsértődve, hogy az edzőteremben dedós módra viselkednek veled. Honnan kellene tudniuk, hogy te érted a feladatokat, amikor a kövérség és a testmozgás ritkán jár kéz a kézben.

5

Csúnyán beszoptad. 165 cm vagyok 45kg. Mellesleg házas.

Szánalmas és nyomorult lehetsz, ha itt éled ki a frusztrációdat. Gondolom ronda vagy és minden nő, amikor rád néz összehúzza a szemöldökét és annyit mond, h "Fúj"😂😂😂

Én mindig is kövér voltam, de nem igazán tapasztaltam kifejezetten ellenszenvet vagy agresszív viselkedést más emberektől, nagyon pár izolált eseten kívül. Az első benyomás mindig inkább semlegesen indul, se nem pozitív és se nem negatív. Az emberek inkább elkerülnek vagy figyelmen kívül hagynak elsőre, de nincs igazán nyílt konfrontáció, és negatív megjegyzéseket sem nagyon szoktam kapni. Semlegesből pozitívba akkor szokott átbillenni a megitélés ha egy kicsit jobban megismernek, alapvetően kedves, udvarias és barátságos vagyok mindenkivel szóval ez is segít benne persze.

Az egyetlen kívétel ez alól azok a tinik/sötét emberek, pár évente előfordul hogy mondjuk összefutok valakivel aki késztetést érez arra hogy beszóljon. Idegenek az utcán, teszem hozzá. De nincs igazán ebben semmi sem, az ilyen típusú emberek nem csak nekem, hanem mindenki másnak is beszólnak vagy próbálnak veszekedést generálni, tehát ez a része nem aggaszt annyira. Akkor és ott rosszul esik persze, de túllendülök rajta. Nagyon viszonyítási alapom nincsen hogy hogy bánnának velem az emberek ha vékony lennék, legalábbis ami a személyes tapasztalatot illeti. Legnehezebben 125 kg körül mozogtam, hála a jó égnek azóta sokat sikerült fogyni, de mivel ez nem egyik napról a másikra megy még most is bőven túlsúlyos vagyok. 35 kg ami eddig sikeresen lement, de egyébként nem vettem észre különbséget aközött ahogyan bántak velem az emberek régen, és ahogy most.

14

Hát te is moslékosan beszoptad, mert nő vagyok 172 cm magas és 51 kg, DE nem vagyok rabszolga mint te, mert szabad vagyok és élem az életet. :P :D