Miért van az, hogy az amerikai oktatási rendszerben a gyerekeket arra buzdítják, hogy bátran kérdezzen, ha van valami gondolata, észrevétele, ötlete, akkor ossza meg, míg a magyar oktatási rendszerben a gyerek maradjon csendben, ne kérdezzen?

Egyetértek az 1. hozzászólóval.

Én megfigyeltem oktatásom során mind2 fajta hozzáállást.

Volt olyan tanárom aki folyton kérdezett, interaktív volt az óra, többet beszéltek a diákok, mint a tanár, összedobtuk a megfejtést, mindig ez volt a cél.

Ahogy volt olyan tanárom is bőven, aki a kusst várta el, had adja le az anyagot, és kész.

Szerintem, vagyis valószínű, hogy ennek többnyire 2 oka lehet:

1) Lehet hogy a tanár már ki van égve: Nem szereti igazán ezt a pályát, nem is való tanárnak, de itt kötött ki, hát próbálja túlélni a napot, mint mindenki más is. "A fenének sincs kedve elhúzni az órát a kérdezgetéssel" hozzáállás, csak leadja az anyagot azt csá, mindenki megy a dolgára.

2) Lehet, hogy olyan sok az anyag a tantervben, hogy ha egész órán csak ő beszélne is alig érne a végére év végéig. Tehát itt semmi rossz indulat nincs, csak látja hogy mekkora bődületes anyagot kell átadnia határidőn belül, és igyekszik egy órán a lehető legjobban haladni, és ez úgy megy, ha csend van, és ő beszél. Ilyen tanárnőm is volt, történelemből, világi jó fej volt, de az óráin inkább csendben hallgattunk, mert rohadt sok anyagot le kellett adnia. Olyan volt neki az év mint egy versenyfutás.

Itthon is az van, hogy kérdeztünk bátran. Mindenhol. Most MSc-n vagyok és van egy kicsit fura srác, aki mindenbe belekérdez, beleszól (full hülyeséget, pl megkérdezi egy előadáson 1. féléves alapozó tárgyon a szaktanárt, hogy miből lesz a záróvizsga -úgy, hogy semmi kontextus nincs ehhez illetve 3 különböző szakról van 100 diák a teremben, a tanárnak meg köze sincs a záróvizsgához)

Na már pár tanár megismerte ezt a diákot és korlátozzák a kérdezést, teljesen jogosan egyébként. Legalábbis én nem oviba jöttem, MSc-s anyagot szeretnék kapni, nem ilyenekkel fecsérelni az időt (arról nem beszélve, hogy ha véletlenül szakmai kérdése van, az is megragad a gimis szinten és ezzel a tanárok kicsit lejjebb is viszik néha a színvonalat, gondolva, hogy ezt a szintet képviseljük).

#4: Ez azért durván ferdítés...

Örülök, ha neked csak pozitív hozzáállású, kompetens, modern szellemiségű tanáraid voltak, de a szomorú valóság az, hogy a többség nem ilyen...

Mert az USA-ban a kreativitás, a kíváncsiság az érték, nálunk, a "jó magyar" poroszutas rendszerben meg az, hogyha egyentuskókat faragnak, akiknek pofabe, ne gondolkodjanak, hanem hajtsák végre a parancsokat.

A másik faktor a tanár felkészültsége, tudása (márpedig tudjuk, hogy az nálunk milyen).

Ha igazán felkészült, akkor tud válaszolni a gyermeki kíváncsiság keresztkérdéseire.

Ha nem felkészült, akkor elfojtja ezt, hogy ne kelljen szembenéznie a saját tudatlanságával. Magyarán szólva így kontrollálja a helyzetet.

Mindezt persze kimagyarázza úgy, hogy ez pedagógia, hisz az órán "csendben kell maradni".

Ennél már csak az a "jobb" tanár, amelyik kérdésre bíztat, majd ha kérdezel, jól lecsesz, hogy miért nem figyeltél, vagy épp milyen hülye kérdés ez, ezt tudni kéne, és hasonlók...

Azért tényleg nehéz azokkal a diákokkal, akiket otthon jól kiképeztek tiszteletlenségből, aztán beül az órára.

Nekem magándiákom volt még olyan, aki direkt nem akarta megérteni a dolgokat, már ahány különböző oldalról próbáltam, ő nem érti. Már az volt a benyomásom, hogy direkt csinálja, szóval meg is mondtam a szülőnek, hogy nem vagyunk össze illőek, ne raboljuk egymás idejét.

Ma baromi nehéz oktatni, még ha szeretnél is, hisz a gengszterrepperek sem tudják a másodfokú függvényeket…. Aztán meglepődnének, mert bizony van amelyik tudja.

Kólauborkával:

Jogos amit mondasz, az valóban pedagógiai intervenciót igényel, amikor a gyerek már direkt kekeckedik. Szerintem ez relatíve könnyen felismerhető, ha a tanár odafigyel, hogy ez most trollkodás, vagy valódi érdeklődés.

Előbbi szankcionálandó, és valami olyasmi, amiről beszélni kell, utóbbi megválaszolandó és dicsérendő szerintem - lényeg, hogy érdemes külön kezelni.

Nemcsak az oktatásban szeretik Magyarországon, ha a gyerek csendben ül, hanem az orvosok is ugyanezt várják el a felnőtt betegektől.

Kivétel persze van, de sajnos, többször is tapasztaltam, hogy nemcsak diákként, betegként is elvárás, hogy legyél csendben és bólogass.