Miért mondják azt, hogy ne dühből cselekedj, vagy ha ideges vagy inkább maradj csendben, ne haragból dönts?

Ez a maradj csendben dolog szerintem hülyeség.

Kimondó személyiség vagyok, engem spec megbetegít, ha hallgatok, amikor valami felidegesít.

Plusz szerintem nem a hallgatás viszi előre a világot.

Nekem az érzelmek kimondása, felvállalása felszabadító érzést adnak.

A hazugságot pedig utálom. Amikor hallgat valaki vigyorogva, de van egy éles

véleménye belül, ami dühöt fejezne ki, az szerintem hazugság.

Szerintem a kettő közt (dühből, méregből történő cselekvés, beszéd kontra hallgatás) van az aranyközépút. Az előbbinél sokaknak könnyű olyant mondani, amit ha komolyan is gondolnak, nyugodt állapotban nagyon nem úgy mondanának ki, vagy nem pont úgy cselekednének. Vagy lehet, nem is gondolják (teljesen) komolyan.

A hallgatás meg azért nem jó, mert a másik fél nem fogja tudni, mit gondol az illető, mik kavarognak benne. Ebből félreértések is nagyon könnyen történnek, illetve konfliktusforrás is.

Szóval, szerintem ilyenkor az a legjobb megoldás, hogy nagy levegőt veszünk, elszámolunk, mondjuk 10-ig, és utána, immáron kicsit nyugodtabban mondjuk ki, amit szeretnénk. Közben figyelve a stílusra.