Azok az emberek, akik azt várják, hogy a világunk “véget érjen”, miért teszik ezt?

Erre mondta egyszer Puzsér azt, hogy azt mondaná azoknak az embereknek akik ezt mondogatják, hogy "megérett a világ a pusztulásra" hogy "rendben, okés, igazad van, gyere, menjünk le a családodhoz, és kezdjük el velük"

Szerintem nézzük a száraz adatokat.

Az emberiség év milliók óta létezik. Mindig a természetben élt, friss levegőn, zöldellő környezetben, még ha alacsony életszínvonalon és várható élettartammal is, de kialakított egy olyan évmilliók által igazolt módon jól és hatékonyan működő környezetet, életteret, módszereket, amiben, amikkel együtt képes létezni, és megtalálja benne a helyét.

Mi ebben a modern társadalomban élünk vagy 400-500 éve. Gépek, elektronika, 100-200 éve létezik egyáltalán, internet, modern, kényelmet nyújtó berendezések pedig vagy 40-50 éve.

Az ember nem ehhez van hozzászokva. Ha volt 1 eszköze, kalapács, balta, eke, azt generációkon át örökölték, és használták, most meg bármit veszel 1 év után kuka.

Így van az emberi kapcsolatokkal is. Régen ha emberrel akartál beszélni oda mentél és beszéltél vele.

Ma már az emberi társalgás 80%-a interneten zajlik. Mint mi is, most is itt.

Ezekből a társalgásokból kivész a hang, mimika, arc, a másik ember látványa, a másik ember érzelmeinek átélése. Az interneten ezért sok az agresszív, sok a troll. Amit megengedünk magunknak online, az új világunkban, azt rengetegszer nem engednénk meg magunknak szemtől szemben.

Ezek az új tartósítószeres, ezerszer feldolgozott élelmiszerek is egyszerűen nem egészségesek. Műanyag az egész.

A pornó is modern dolog. Otthonról ülve napi szinten olyan ingereknek vannak kitéve általa is az emberek, aminek sosem voltak, kielégülnek, az élmény felhígul. Elértéktelenedik, átalakul. Hamis elvárásokat és vágyakat ébreszt.

Mindezt sorolhatnám reggelig. De tényleg. De szerintem ha bele gondolsz akkor te is.

Összegezve: Ha azt nézzük mióta létezünk a világon, ezek az új, modern körülmények túl gyorsan következtek be. Egyáltalán nem volt elég időnk méltóképpen hozzászokni. NAGYON SOK a depressziós, stresszes, gyomorfekélyes, és rejtélyes módon a rákos ember is.

Lehet ezek között összefüggés?

Ha így nézzük, nagyon sok az olyan ember, akinek őszintén, belül mindez nem tetszik. Nem tetszik hogy mesterséges élettérben tölti kevéske idejét. Mesterséges módon jut el a mesterségesen létrehozott munkahelyére, hogy mesterséges billentyűket ütögessen mesterséges gépekbe, hogy aztán mesterségesen létrehozott pénzeszközt kapjon azért hogy mesterségesen létrehozott ételt és italt vigyen be a szervezetése, hogy mesterségesen (reklámok által) megkonstruált mesterséges vágyainak egyéb mesterséges módokon, eszközökkel tegyen eleget.

Tudom túlzónak hangozhat amit itt leírtam, de gondolj bele...

Minden meghígult.

Ezért frusztráltak az emberek.

Ez a "világ pusztulás" pedig egy "újraindítás gomb" nekik. Így képzelik el.

Mindennek amit itt fent leírtam, egy csapásra vége.

Jöhet a poszt-apokaliptikus világ a vágyaik szerint, ami milyen is? Hogy van ábrázolva a legtöbb filmben, könyvben, sorozatban?

Nuku elektronika, nuku technológia, csak az ember, a természetben. Átalakult, ismét a kezdetekhez hasonlító értékrenddel. Áram, internet, mesterséges élet nélkül.

Erre vágyhatnak ilyenkor.

Én erre gondolok...

"Erre mondta egyszer Puzsér azt, hogy azt mondaná azoknak az embereknek akik ezt mondogatják, hogy "megérett a világ a pusztulásra" hogy "rendben, okés, igazad van, gyere, menjünk le a családodhoz, és kezdjük el velük""

Én ezt sosem úgy képzelem el, hogy elkezdődik valahol és hetekig, hónapokig tart, hanem egyszercsak szétrobban a föld és abban a pillanatban megszűnik létezni minden és mindenki. Pillanatig sem gondoltam soha arra, hogy kezdjenek el szenvedni mások. Egy ilyen vég nem lenne rossz, hogy utána újra kezdődhessen egy másik bolygón, remélhetőleg egészen más irányba, mint ahogyan itt a Földön történt.

3-as vagyok. 6-osnak válaszolok.

Hát igen, érthető ez az érvelés. Mégis, kicsit elgondolkodtató gondolatmenet ez. Megjelenik benne valamiféle szuicid hajlam. A pusztulási vágy. De társul hozzá a kollektivitás. "Ha én eltűnök, tűnjön el mindenki más is". Vagy másképp fogalmazva: "Szívesen eltűnnék, ha cserébe eltűnne mindenki más is."

A lényeg: nem tűnnél el egyedül szívesen. Legyen ez egy közös dolog. Egy közös pusztulás. Az egész világot eméssze fel.

Én az ilyen embert úgy képzelem el, hogy mosolyogva nézi a föld felé tartó üstököst.

De miért mosolyog ilyenkor? Hiszen ha az ösztöneinket nézzük, ami keresztül segített minket az evolúción, a túlélő ösztönt, ez teljesen ellentétes vele.

Ha bele szeretnék gondolni ebbe az egészbe, én önzést, tehetetlenséget, és igazságérzetet látnék.

Önzést, mert ha a világért gondolkodna így az ember, tehát a világ lenne a központban, mint megjavítandó dolog, akkor a megjavítása lenne a gondolat magva, nem pedig annak az elpusztítása. Sokan úgy érvelnek mégis a világpusztulás mellett, hogy "megvédés pusztítás által" vagy még inkább ahogyan te leírtad "megújítás pusztítás által".

Mivel bánunk mi még így? Valami elpusztul, cserébe kapunk újat, jobbat. Hát nagyjából mindennel, telefon, TV, számítógép, munkahely, ruhák. Ehhez szoktunk mi emberiség. (Ismét nem mennék ebbe bele)

Tehetetlenséget látok benne, mert ha tehetnénk valamit a javulásért, valószínűleg megtennénk. De nem tudunk, így "legyintünk" - nem tudom megjavítani, hát pusztuljon, aztán legyen másik, legyen jobb.

Végül pedig az ember belső igazságérzetét látom ebben. A "Nem igazság, hogy minden így néz ki, minden így működik, ahogyan nekem nem a legjobb." vagy éppen "Nem igazság, hogy nem lehet jobb a világ, ezért tegyünk igazságot, pusztítsuk el, és legyen egy új világ."

Érdekesség, hogy az ember az igazságérzetétől vezérelve hozott létre például túlvilágot is. Az egész túlvilág innen fakad: nem igazság, hogy én, az okos, érzelmekkel teli lény, aki tudok a halál tényéről, magasabb rangú élőlény vagyok mint egy (akármilyen) állat, mégis ugyan úgy pusztulok el, mint ők. Legyen hát egy túlvilág, mert így igazságos. Legyen rossz túlvilág (pokol) a rosszaknak, és legyen jó túlvilág (mennyország) a jóknak. Mert ez így igazságos.