Kihasználás vagy érdekbarátság történetek?

Elég egyértelműen felismerhető. Ha sorozatosan segítséget kér tőled, akár anyagilag is, de ha visszafelé már nem működik ugyanez, akkor érdekből van veled. Igaz ez barátságra és párkapcsolatra is.

Nálam az ex volt ilyen, folyton "kölcsön" kért, amit állandóan elfelejtett visszaadni. Ha átjött hozzám, akkor rögtön azt nézte, mit lehet enni, de az öt évünk alatt egy üdítőt nem hozott volna. Viszont ahogy belépett az ajtón, rögtön jött a kérdés, hogy "mit főztél?". A barátaival ugyanezt csinálta. Gyakorlatilag nem kellett dolgoznia, mert vagy a családjától vagy tőlem, barátoktól lejmolt valamit. Aztán meguntam.

43/N

Volt részem ilyenben, de szerintem nem tudatosan csinálták. Simán csak annyi volt a történet, hogy volt egy kisebb baráti köröm, majd egyszercsak elkezdett minden létező lyukon hintőporos bránerrel ..szni a gyönyörűszép ..rvaélet, emiatt nyilván a mentális egészségem is megrogyott egy kicsit, és már egyáltalán nem volt annyira szórakoztató velem lógni, mint korábban. Volt, aki konkrétan ki is mondta, hogy iszonyat nyomasztó lettem, lehozom az életről, és majd keressem, ha összeszedtem magam.

Ez egyébként megtörtént. Nem, hogy nem kerestem meg, hanem nem is reagáltam egyelőre az ő megkereséseikre. Ennek az a prózai oka, hogy mikor épp senki felé nem nyitottam, akkor lett egy kis társaságom, akiknek még így, mindenféle nehézségekkel meg kínnal meg világfájdalommal is elég érdekes ember voltam ahhoz, hogy ne csak elviseljenek, hanem szánt szándékkal, direkt barátkozni próbáljanak velem.

Most, hogy már tisztábban látom a dolgokat, jövök rá, hogy igazából a szemét kivitte saját magát.

Onnan ismerhető fel, hogy ő sokszor kér tőled mindenfélét, azonban, ha/amikor te tennéd ugyanezt, rá nem lehet számítani. Vagy csak nagyon minimális esetekben. Vagy csak azért van veled, mert hasznos vagy számára valamilyen más okból (mindig meghívod pl. egy kávéra, vagy általad bejuthat ingyen rendezvényekre, eseményekre), de rá semmilyen tekintetben nem lehet számítani. Vagy csak akkor jelentkezik, ha neki kell valami, vagy egy jó adag panaszkodásra van szüksége.

Sosem csináltam ilyent, és nem is tervezek, azonban velem többen is megtették ezt. Vagy "csak" megpróbálták.

Az első még alsóban történt. Egyik szülőm tanár, aki 4. osztályra vett át egy osztályt, aminek az ofője akkor ment nyugdíjba. Az ominózus lány meg pont oda járt. Hirtelen barátkozni kezdett velem, suliban is állandóan kereste a társaságom (egy évvel járt felettem).

Nem volt jó tanuló, aztán egyszer, mikor karót kapott, kibukott belőle, hogy szólhatnék otthon, hogy kicsit kedvesebben is mehetne az osztályzás. Én pedig megmondtam neki, hogy ez nem így megy; mindegyik jegynél van egy adott százalék, amit el kell érni, ezen nem fog változtatni a szülőm.

Ezt elfogadta, bár utána már kevesebbszer kereste a társaságom. Ott már tudtam, mire megy ki, így meg sem lepődtem azon, hogy pár héttel később, mikor sulin kívül találkoztunk, eljátsszotta, hogy nem ismer.