Mi van mostanában a mai (Alfa ) generációs gyerekekkel?!

Régen is volt csak keves szó eset róla. De pl.: nem véletlen hogy amerikai főiskolás filmekben megfordulnak sokszor ezek a fajta bántalmazások.

De egyébként a gyerekek az agreszivitást otthonról hozzák vagy ezt látják vagy túlságosan megengednek mindent is a gyereknek és nincsenek határok. A mai tanító nénik egy része meg már befásult nem bírja a sok terhet.

A mai gyerekeket arra kéne megtanítani iskolában, hogy fejezzék ki magukat asszertívan és , hogy miért rossz a bántalmazás és mit lehetne tenni, ha bantanak. Sokkal több értelme lenne mint lekiabálni a másikat meg kirúgni. Most lehet az a gyerek aki bosszút állt tök rossz irányba sodorja az élet.

Vagy a szorongás ma már annyira a köztudatban van a mentális egészség a szorongás és annyi mindent tudunk róla. Meg az internet köszönhetően hamar lehet információt gyűjteni ha mégse tudjuk.

Szorongás jeleit felismerni kisgyereknél is lehet. Vállait fölhúzza feszült görcsösen ír, fél. És valami kis relax technikát mutatni neki de ez minden gyerrek is jó lenne mondjuk megnyugtatni biztonságos környezetet biztosítani neki. Tesi órán a tanár figyelhet a vállaira hogy húzza le ha felhúzza.

"Az én időmben még rohadtul nem volt ez divat."

Jaj, nem a lóf.szt. Csak megemlítek néhány példát, ami konkrétan a saját közvetlen környezetemben történt.

Pl focista csapattársammal mentünk téli edzésre, szembe jött pár idősebb iskolatársa, és csak úgy lazán lefejelték a srácot, belerúgtak párat, elgáncslták,

végül vihogva továbbálltak. Semmi okuk nem volt rá, puszta szórakozás volt. A srác csak sóhajtott egyet, felállt, leporolta magát, és könnyes szemmel folytatta a sztorit, amit elkezdett. Mint kiderült, vele ez ha nem is minden, de bármelyik nap megtörténik.

Vagy pl osztálytársaim egy kiközösített gyereket poénból beledobtak a kukába (a nagy konténerbe) és rácsukták. Egyszerűen viccesnek találták. De olyan is volt, hogy osztálytársamat egy idősebb, balhés testvérpár fenyítésből fejjel lefelé kilógatta az első emeleti ablakon.

Az is emlékezetes, amikor osztálytársam összeverekedett egy iskolatársunkkal, majd később összehívott vagy 50 embert, és úgy várták az iskola előtt az ellenfelet. Kb vadásztak rá.

Ezek ezek csak a belém égett emlékek, amiken nem kellett gondolkodnom, pedig az a helyzet, hogy én 85-ben születtem, nagyon nem vagyok alfa generációs, ezek minimum 25 éves sztorik. Ja, és majd' elfelejtettem: ne egy ózdi telepi iskolát képzelj, hanem egy kifejezetten korrekt, békés, vidéki sulit. A szereplők mind teljesen normális, felnőtt emberek lettek, egyik sem lecsúszott bűnöző.

Két okból érzed úgy, hogy egyre durvább a helyzet:

1: felnőttként teljesen más szemmel nézed ezeket. Amikor gyerek voltam, ezek között kellett boldogulni, és valamiért nem találtam semmi rendkívülit abban, amikor egy osztálytársam mondjuk kést ránt a suli melletti sikátorban, mert összeveszett egy másik emberrel (ez is megtörtént). Felnőttként visszagondolva ezekre, kiver a veríték.

2: az iskolai zaklatás fókusztéma lett, szigorúan veszik. Egy kart hátracsavarós sztoriért 30 éve még a tanárok is inkább széttették a kezüket, mondván gyerekek, nem volt jelentősége. Most viszont - nagyon helyesen - sok helyen elővesznek érte szülőt, gyereket, mindenkit. Nem több van belőle szerintem, hanem többet beszélünk róla - és ez jól is van így.

Nekem az unokaöcsém idén kezdte az első osztályt, ő sem a világ legjobb gyereke, mint ahogy a többivel is vannak egyes gondok, vele is van..

Se rá folyamatossan rászállnak, neki a feje be is repedt, kórházban is volt, de az iskola nem foglalkozott vele...

Anno mikor én voltam iskolás én is elégjól megszívtam.. mikor a suliból mentem haza felé (kb 5-6 osztályos lehettem) ki löktek az útra egy autó elé, ők el szaladtak.. egy járókelő hívott mentőt és rendőrt törések, enyhe agyrászkódás (másfél hétig kómában voltam)..

Mikor ki jutottam a kórházból folyton a saját halálomon gondolkodtam mikor és hol (jártam pszichológushoz is és pszichiátriára)

Még mindig nem értem felnőtt fejjel sem hogy miért tették ezt, hisz mindig is visszahúzódó személység voltam, keveset beszéltem otthon, oviba, suliba, vendégségben is, mégis én voltam a céltábla nem voltam stréber, de nem is voltam rossz tanuló, mindenből 3-4es voltam, nem voltam "még" kövér és sovány sem, sportoltam is hobbyként, szüleim szerettek,szőke göndör haj, zöld szem (nem mindennapi, de nem is ritka)..

Szóval teljes egy átlagos gyerek voltam, akit útáltak az ovis, sulis gyerekek..

Még mindig vissza húzódó vagyok, de már megbékéltem a múltammal..

Minden gyereknek akit bántanak, akár szóval, tettel, online vagy akárhol, ne félj segítséget kérni, és tarts ki, az életben vannak jó dolgok is. Ha valaki beszélgetni szeretne, írhat nyugodtan bármikor

20l