Mit vinnétek magatokkal ha valami okból menekülnötök kéne?

Ennek könnyen utána lehet nézni. Lényeges, hogy hova van esély menekülni. Ha az erdőben kell élned vagy egy másik városban vagy egyszerűen csak úton kell lenned az nagyon eltérő szitu. AZ USA-ban komplett mozgalom van erre kitalálva. Ameddig csak lehet helyben kell maradni, mert azt a helyet legalább ismered. De megkérdezem tőled a nettől:)

Ha menekülni kell a jelenlegi helyről, számos szempontot érdemes figyelembe venni:

Biztonság: Elsődleges szempont a saját és a családtagok biztonsága. Fontos tudni, hogy hová lehet menekülni, és milyen útvonalakat érdemes használni.

Idő: Az idő kritikus tényező. Minél gyorsabban kell dönteni és cselekedni, annál fontosabb, hogy előre megtervezzük, mit kell hozni.

Helyi környezet: Érdemes figyelembe venni a környezetet, ahol éppen vagyunk, és az ottani lehetőségeket (pl. menekülési útvonalak, közlekedési eszközök).

Szükséges dolgok: Gondoljunk arra, hogy mi az, amire valóban szükségünk van. Ezek közé tartozhatnak:

Az alapvető személyes iratok (személyi igazolvány, útlevél, lakcímkártya).

Pénz (készpénz és bankkártyák).

Gyógyszerek és orvosi szükségletek.

Élelem és ivóvíz.

Fontos személyes tárgyak (pl. telefon, laptop).

Képességek és készségek: Gondoljunk a saját és a családtagok képességeire. Milyen készségekkel rendelkezünk, amelyek segíthetnek a túlélésben? (pl. elsősegélynyújtás, tájékozódás).

Kapcsolatok: Érdemes átgondolni, hogy kikkel tudunk kapcsolatba lépni a menekülés során, és ki tud segíteni.

Helyzetfelmérés: Ha van rá lehetőség, folyamatosan figyeljük a helyzet alakulását, hogy tudjuk, mikor a legbiztonságosabb elindulni.

Milyen tárgyakat vinnél magaddal? A legfontosabbakat emelném ki:

Személyes iratok: Azonosító okmányok, egészségügyi kártya.

Pénz: Készpénz, bankkártyák.

Gyógyszerek: Személyre szabott gyógyszerek és alapvető elsősegély készlet.

Élelem: Tartós élelmiszerek (pl. konzerv, szárított gyümölcs).

Víz: Ivóvíz és víztisztító eszközök.

Ruházat: Alapvető ruhák, meleg holmik, esőkabát.

Telefon: Töltővel együtt.

Térkép és iránytű: Ha a GPS nem elérhető.

Ezek a szempontok segíthetnek a menekülés során, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a váratlan helyzetekre.

Személyi okmányok, víz, szőlőcukor, valamiféle hideg kaja, minimális ruhák, gyufák-gyertyák, elemlámpa elemekkel, baseball sapka, esernyő.

Nekem sajnaspec. eü.-felszerelés is kell, úgyhogy rövidtávú lenne a jövőm...

A gyerekem, az állataim, ruha ami befér fejenként 1 hátizsákba, betét, bankkártya, kp, személyi okmányok, állatok eü könyve az oltásokkal, állatútlevél, telefon, laptop.

A háború kitörésekor fogadtam ukrán családokat. Ezeket hozták magukkal. Én is őket/ezeket hoznám. Volt aki a kislányával jött: 2 kis hátizsák ruha, 1 kutya, 1 laptop, telefon és a kislány kivehető fogszabályzója. Állatútlevelet, chipet már itt intéztem nekik, mert innen repülővel mentek tovább Luxemburgba a barátnőjéhez. Puha falú kutyahordozót is hoztak.

Másik anyuka a kisfiával jött, macskájukkal a kezükben. Harkivban 7 napig voltak a pincében. Autóval menekültek a határig. Autót nem hozhatták át, mert az apja nevén volt, aki pár hónapja meghalt covidban. A határon vártak karjukban a macskával. Egy ismerősöm felvette őket autóval, nálam landoltak 1 estére. Másnap a macskát elvittük chipezésre és állatútlevélért. Gazdi végigbőgte a macska chipezését, mert Ukrajnában nem divat chipezni és vastagnak találta a tűt. Aztán taxit hívott és kimentek a reptérre, egy ismerős intézte a repjegyet nekik Törökországba, de onnan Lengyelországba mentek később. Ők vettek egy puha falú macskahordozót, írtam egy levelet a Fressnapf-nak papírra és odairányítottam a taxit első körben.

Másik család hatalmas bőröndökkel jött Kijevből. Szerintem nekik volt autó a határig, itt pedig távoli rokonság, de náluk nem lakhattak. 1 nagymama, 1 anyuka, 1 kislány, 1 macska, laptop, telefon. Nekik én vettem puha falú cicahordozót, mert visszamentek Kijevbe vonattal, miután az oroszok keletre húzódtak. Aztán a férje meghalt elvileg embóliában, ők pedig Mo-ra költöztek albérletbe és az anyuka dolgozik.

ui: A puha falú hordozó egyrészt könnyű, másrészt felengedték a repülőre és nem kellett a csomagtérben utazni az állatoknak. Amúgy amikor a család egy időre visszament Kijevbe, láttam hogy légiriadónál a metróalagútba is abban a hordozóban vitték a cicát.

Hozzánk még áthozhatták Magyarországra az állatokat a háború miatt chip és állatútlevél nélkül, de innen másik országba már csak ezekkel mehettek az állatok is. Annyi könnyítés volt, hogy nem kellett várni a veszettség oltás után semennyit, ahogy bekerült az útlevélbe, utazhattak tovább. Rendes körúlmények közt oltás után hetekig nem utazhat még az állat.

Ezek iszonyatosan bátor emberek voltak. Ott tudtak hagyni mindent, de hoztak mindenkit aki fontos. Nem csomagolták el a fél házat. A legszükségesebbeket hozták. A laptopon még dolgozni is tudott az egyik anyuka. Ruhát alig hozott, inkább hozta a kutyát.

Azóta Németországban élnek, mert Luxemburg nagyon drága volt nekik. Azóta is van munkája, angol tanárként dolgozik. Emellett olyan szép volt, mint egy hercegnő. Elvált évekkel korábban. Szerintem őt még feleségül veszi egy európai férfi és remélhetőleg jóra fordul a sorsuk. Nagyon szép kis lakásban éltek. Láttam képeket, amit utoljára csinált. A gyerekszoba ki volt díszítve, mert nemrég volt a szülinapja a kislányának. Nem akart elmenni, hívta a luxemburgi barátnő. Aztán egy hajnalban rakétákat hallott a távolban. Úgy remegett, sokkos állapotban kerített 2 hátizsákot, bedobált néhány ruhát, a gyerek fogszabályzóját, a laptopot, telefont, felkeltette a kislányt, fogta a kutyát meg a kutyahordozót és a gyereket és elindultak. Nem tudom hogy kerúltek autóba, vonatra szállni nem mertek, kerülőutakon autóval vitték őket a határig. Addigra a luxemburgi barátnő magyar ismerőse leszervezett nekik egy fuvart a román határtól, közben én jelentkeztem hogy tudok fogadni menekülőket állattal is, így a román határtól a házamig hozták őket. Tőlünk 4-5 nap múlva mentek tovább, míg a papírokat a kutyának elintéztük és a kislány kicsit beteg lett, ezért nem indultak azonnal tovább.

Egy közös mindegyikben van: várták őket külföldi ismerősök.De voltak sokan, akik a semmibe indultak. És többnyire aki ismerőshöz ment, az is ahogy tudott, tovább lépett és önállósodni próbált többnyire egy egész másik országban.