A 20-25 évesek többsége hogyan tud magának olyan fényűző életet megteremteni? Sok képet látok, ahol párok olyan helyeken megfordulnak, ahova én valószínűleg sosem fogok tudni menni

Egyrészt sokunkat támogatnak a szüleik.

Másrészt sokan ugyanúgy dolgozunk, mint az idősebbek.

Harmadrészt nyerhetünk pályázatokat (én például így éltem egy évig Olaszországban).

Utazni egyébként nem olyan drága dolog, bár nyilván függ attól, hogy hova mész. Jártam én is sokféle helyen, de ha az ember okosan tervez és hajlandó bizonyos dolgokról lemondani, akkor meglepően kevés pénzből ki lehet hozni kalandos és élményekkel teli utazásokat.

Egyébként ne az interneten látható dolgokból ítélj. A többség oda úgyis csak a jó dolgokat teszi fel, azt, hogy mibe került, már kisebb eséllyel osztja meg.

23/N

a "többség" nem tudja megteremteni a fényűző életet. a többség szülei sem tudják megteremteni a fényűző életet a gyerekeiknek (még mielőtt valaki azzal jönne hogy minden huszonéves anyuapu pénzén él)

de minek posztolná valaki hogy az aldiban vásárolja a tejfölt és zsemlét? ha posztolja is, hogy a kis baráti társaságával/párjával piknikezik a margit szigeten vagy a közeli parkban, ez nem olyan content amit százezrek akarnának követni úgyhogy ez random idegenekhez (hozzád) nem fog eljutni.

azok akikről te látod hogy hű milyen helyekre jutnak el és milyen fényűző életet élnek, azok vagy nagyon sokat dolgoztak azért az egy képért (van olyan ismerősöm aki el akart jutni szingapúrba és kidolgozta a belét egy évig hogy legyen ott egy nagyon fullos nyaralsa), vagy nem a többségbe hanem a kiváltságos kisebbségbe tartoznak - akiknek a szülei (vagy más) támogatják őket vagy akiknek sikerült valami olyan baromi jól fizető munkát kifogniuk/üzletet kitalálniuk amivel megengedhetik maguknak azt az életvitelt.

és ők nyilván többet fognak ilyenekről posztolni, mert több embert érdekel az ilyen tartalom, több reakciót fognak rá kapni, nagyobb eséllyel juttatja el hozzád a közösségi média algoritmusa.

de ők nem a többség.

üdv, egy 24 éves, akinek nagyon sok ismerőse van ebben a korosztályban.

Nem keresek túl jól, de annyira rosszul sem. Kiadásaim: egyetemi tandíj, nyelviskola, kaja, autó(régi, olcsó kocsim van)

Évente pár alkalommal 1-2 napra elmegyünk valami közeli helyre. Ezeknek az ára 1 napra általában 20-30 ezer forint, 2 napra pedig 40-45 ezer. Így mentünk a párommal idén Horvátországba(kétszer 1 napra), Szlovéniába(egyszer két napra), stb. Mivel nem hetente megyünk így ez belefér.

Neki gyakornoki fizetése van, de ő gyakornokként keres 600 ezer nettót, amivel messze túlszárnyal engem. Neki a kiadása az edzés, meg 16 ezer forint lakbér, 50 ezer kaja, és ennyi.

Szüleink annyiban támogatnak, hogy neki hétvégente van hova mennie mosni, én meg pár naponta egyszer otthon alszom. Az otthoni kajába is besegítek pénzügyileg.

Szerintem évente 1-2 napot az emberek nagyrésze ki tudna szorítani, csak könnyebb irigykedni, mint pénzt költeni ilyenekre.

#6

Én is voltam Egyiptomban; egyszer diákmunkával összespóroltam a repülőjegy árát (kb 50.000 forint volt) és egy ottani levelezőtársam szállásolt el, míg másodjára az egyetemmel voltam kint tanulmányi ásatáson (régészet minor), aminek a nagyját az egyetem fedezte (a szüleim kiegészítették valamennyivel).

Ahány ember, annyi élet. Nem kell mások pénztárcájában kutatni, hogy ki hogyan és mennyiből áll bármit is. (Meg minek "taknyozni" másokat?)

23/N (#1)