Van olyan ember, aki aki azért szokott rá a cigire, mert annyira jó volt már az első szál is?

Hát nálam ez furcsa menet volt. Azért kezdtünk cigizni, mert gimi elsőben úgy volt, hogy az egyik srác hoz füvet az osztálykirándulásra, és nem akartunk beégni, hogy nem bírjuk letüdőzni. Aztán annyira szédültünk a cigitől, hogy azt mondtuk, lehet, hogy elég nekünk ez is :D.

A kérdésre válaszolva: fizikailag nem esett jól letüdőzni, de amúgy az élmény kellemes volt.

Nem esett jól az első. Akkor nem is szoktam rá, csak kipróbáltuk párszor társaságban.

Később szoktam rá lassan, nagyon észrevétlenül. A füstöt én sem szeretem, nem a füst esik jól. Én örültem a legjobban, amikor betiltották a zárt térben való dohányzást, utáltam, hogy büdös lett a hajam, ruhám.

Az első doboz cigitől szinte megdöglik mindenki, de mégis szívják, mert azt hiszik ez menő. A másik fő ok, mert rá akar szokni, utána meg függővé válik.

Utána sem élvezi az ember, pusztán a nikotint tölti vissza a szervezetébe, és ettől megszűnik a hiány érzete, a hiány fizikai tüneteivel együtt. --> Így másodlagos hatása az, hogy jól érzi magát az ember.

Cserébe nem ad semmit, és még büdös is lesz tőle mindenki, meg még a környezete is.

A függőség fenntartása a lényeg, ez hozza a profitot a dohány cégeknek, meg az államnak a rengeteg adó miatt.

15 évesen szoktunk rá középiskola elején, mert ez volt a divat akkoriban, már 22 éve leszoktam. Napi 1 dobozzal szívtam, buliba 1 doboz simán elment puszba. Ez most havi min 62000 ft lenne, régen is hasonló volt az arány, a fizetéshez viszonyítva. Nincs ferrarim, de a cigi árából vettem az első utcai motoromat szó szerint, mert félre tettem az árát. Szóval azóta is olyan anyagilag, mintha cigiznék csak éppen értelmesebb dolgot veszek a pénzből.

Nekem ugyanolyan semleges élmény volt elszívni az első szálat, mint az utolsót.

Nem döglöttem bele, és nem is volt euforikus élmény, inkább csak olyan, hogy "na.. most jól elvagyok", vagy nem tudom.