Mit gondoltok errol az otletrol?

Az otletet kozepiskolas koromban kaptam. Akkor arra gondoltam, barcsak en is meg tudnam ezt csinalni. Egy ir nyugdijas tanar jott be angol orara es angolt probalt tanitani nekunk. Mi persze egybol kerdeztuk, hogy hogy kerult Magyarorszagra mi egymas. Szoval elmeselte, hogy Magyarorszagon tolt x honapot es csak a maradekot kell visszautaznia Irorszagba, hogy jogosult legyen a nyugdijra. A hivatalossagat nem tudom, nem is firtatom. A lenyeg az, hogy ugy elt Magyarorszagon kis varoskamban a legdragabb hotelben a tanari nyugdijabol, mint egy kiraly. Arra gondoltam, fu, en is megcsinalnam. Akkor meg nem is sejtettem, hogy angliaban fogok dolgozni. Emelle jott meg az otlet, amit apukam csinalt meg. Egesz eleteben sporolt, de szep eletet biztositott nekunk. Kicsit korabban kenyszerult nyugdijba vonulni, s eldontotte, semmi nem koti kis varosunkhoz, fogja magat es elkoltozik egy olyan helyre, ahol tetszik neki. Igy is tett, szep helyen lakik. Erre is azt mondtam par eve, hogy ha tehetnem, nyugdijas koromban odakoltoznek. A hely hatul utoje annyi, hogy csaladostul nem koltoznek mer maceras minden nap hozni vinni a gyerekeket a szomszedos telelepulesekre, felso oktatasban meg tuti koleszosnak kellene lennie mar kozepsuliba is valoszinu. Viszont nyugdijaskent egy alom.

A lenyeg annyi, hogy kabe 17 eve idekinn elek Angliaban, abszolut nem elek nagy labon, kis varoskaban egy ocska kis irodai munkam van. Ferjemmel es ket gyermekunkkel elunk. Olyan 10-12 ev mulva telik le a lakashitelunk. A haz arak ugyanolyanok idekinn mint otthon. Tengetem kis eletem es arra gondoltam, a hitel pont akkor jar le, mikor a gyerekeim mar kirepulnek. Ha kicsit szerencsem van, picit dragabban el tudom adni a hazat, mint amennyiert en egy szep kornyeken egy kis faluban veszek magamnak egy hazat, ferjem is benne lenne. Kisebb hazat vennek, de ujszerut. Ahol nincs munkalehetoseg, valoszinu olcsobbak is a hazak. Valami kis valallkozas persze kellene, vagy tenyleg valami reszmunkaidos nem tul megterhelo melo, meg akar boltba is elmehetnek dolgozni valami turisztikai helyen (8 eves tapasztalatom van), valami butikba akar. Hasonloan ferjem is akar talalna maganak valami reszmunkaidos allast, ha szukseges vagy ha unatkozik. Es ha veletlen maradna ki annyi penz lehet vennek egy plusz ingatlant amit berbe kiadhatnek. A lenyeg ebbol az, hogy ugy latom, hogy ha kirepulnek a gyerekeim, talan eselyem lenne egy kevesbe feszult eletre egy nyugodt kis kornyezetben, s vegre eselyem lenne elvezni is az eletet mielott tul oreg leszek hozza. Mindig is otthon ulosek voltunk, nekem a csond a menyorszag, jelenleg is olyan helyen elek, ahol nem sok minden tortenik. Persze azert olyan kis faluba koltoznek, hogy egy nagyobb varos eleg kozel van a nagy bevasarlasokhoz. Elkerteszkednek, lenne sajat kis vetemenyesem (ugy nottem fel, es most nem lehet, mert Angliaban be sem erne, es hianyzik, hogy ize legyen a paradicsomnak, repanak mi egymasnak) Mindezt joval nyugdijas korom betoltese elott tennem, 50-55 evesen.

Van itt valaki, aki hasonlot tervez, esetleg ismer valakit, aki hasonlot megcsinalt? Ti meglepnetek ezt? A negativ hozzanatja az lenne ugye, hogy hianyozna egy ket dolog, persze. Egy ket dolgon lehet is segiteni. Peldaul en eleg kozel lakom most a termeszethez, es sokszor jarok is oda, de eleve olyan kornyezetbe szeretnek koltozni, ahol ez adott. A legnagyobb hatranya persze a gyerekek tavollete lenne. Es hogy nem tudnek a minden napjaikban besegiteni. Emiatt kicsit lelkiismeretfurdalasom lenne, de emlekeztetnem magamat, hogy en ahogy kirepultem a feszekbol en rogton Angliaban landoltam, es a minden napokban igy egyedul kellett megtanulnunk boldogulni. Talan jo is ez, mert erosebbe teszi majd a gyerekeket. Ha pedig olyan anyagi helyzetbe kerulok, hogy akar latogatni tudom oket surubben, mint 1x evente, akkor megteszem. Ok pedig mihelyst eleg idosek lesznek az o gyerekeik, otthagyhatjak nekem nyari szunetre ha pedig penzem engedi a rovidebb szunetekre esetleg en kirepulok vigyazni rajuk, hogy tudjanak dolgozni. Kabe az eleg is lenne nekem kirandulasnak.

Szoval csak velemenyek erdekelnek.