Melyik élethelyzetet választanád, ha te lennél ebben a helyzetben?

Tegyük fel, 25 éves vagy, szélsőségesen depressziós. Gyűlölöd az életet, gyűlölsz tanulni (bármit), gyűlölsz dolgozni (minden munkát), gyűlölsz tisztálkodni. Gyűlölöd a mérgező családod, az országot. Gyűlölöd a pszichiátereket, nem tudnak veled évek óta mit kezdeni. Mindegy, hogy rövid időként váltogatod őket vagy hosszú ideig tartasz ki egy mellett. Végzettségedet gyűlölöd, a legaljasabb módon csaltad szét és így van egy hasztalan diplomád bárminemű tudás nélkül. Lényegében egy nagyon elb*szott, lusta, motiválatlan ember vagy.

Két lehetőséged van az életben:

Első: Magyarországon, vidéken, mamahotelben vagy. Mérgező szülői közeg, folyamatos verbális bántalmazást kell eltűrnöd és folyamatos családi veszekedés/cirkusz megy otthon non-stop. Dolgozni nincs erőd így munkanélküli vagy, a szobádat sem igazán hagyod el hanem egész nap alszol vagy videojátékozol, miközben megy el melletted az élet. De ely. mosnak, takarítanak és főznek rád, nem kell egy forintot sem költened.

Második: Skandinávia egyetemi kollégium, egyetemi mesterképzés, mélyvíz. Egyedül laksz. Nem beszéled a helyi nyelvet, a szakot gyűlölöd amire felvettek és mivel a képzés ráépül az eddigi tanulmányaidra, ezért nem is értesz hozzá, borítékolt iskolai kudarc. Nagyon nehéz lenne találnod munkát, minden drága kint, a pénzed rohamosan fogy és max 2-3 hónapig húzod bevétel nélkül. Nagyon nehéz helyzetben vagy, simán utcára kerülés lehet a vége. Se tanulni, se dolgozni nincs erőd a depresszió miatt, és a mocsok is megesz, mert takarítani vagy mosni nincs erőd. A rossz időjárás is rátesz egy kanállal a rossz hangulatodra. Előny, hogy egyedül és családtól messze laksz és van egy kisebb társaság körülötted akikkel lehet nagyritkán jókat beszélgetni vagy iszogatni. Meg hogy jóléti országban vagy (bár nem tudod igazából élvezni az előnyeit)

Mindkettő élethelyzet egyértelműen rossz, de ha csak ez a kettő lenne, melyiket erőltetnéd?