Vannak itt olyan emberek akik szeretnének valamit, de nem tesznek érte? Ilyen esetben elmondható hogy nem szeretnék igazán azt a dolgot?

"elmondható hogy nem szeretnék igazán azt a dolgot?"

Valahol igen, de ennél azért árnyaltabb. Arra, hogy egy ember változásra szánja el magát, három motívumnak van hatása:ű

1: legyen egy állapot, amire vágyik

2: legyen neki rossz a jelenlegi állapot

3: higgye el, hogy tud javítani

Hogy az ember megmozduljon, ennek a háromnak az összege kell, hogy elérjen egy szintet. Ideális állapotban mindhárom adott, de előfordul olyan, hogy az egyik annyira erős, hogy akár a másik kettőt is pótolja - pl annyira szarul érzed magad a bőrödben, hogy már mindegy, csak változzon.

Amikor valaki beszél egy vágyáról, de nem tesz érte, akkor sejthető, hogy az első pont valamennyire adott, de az összeg kevés. Ezt lehet úgy interpretálni, hogy nem vágyik rá igazán, de én jobban szeretem úgy fogalmazni, hogy annyira azért nem vágyik rá, hogy a mostani helyzetét és a várható erőfeszítéseket is kockára tegye érte.

Én szeretnék gazdag lenni, de kockáztatni (értsd: egy lapra feltenni dolgokat vagy előre több havi fizetést valami nagyon bizonytalan és homályos kimenetelűbe beruházni, ahol kérdőjeles a megtérülés és az egyetlen, aki biztosan jól jár, aki eladja nekem a tananyagot) nem igazán merek.

És itt az a paradoxon áll fenn, hogy ha pl. jómódúbb lennék, akár 1-2 nullával többet is kockáztathatnék, ami számomra ugyanakkora értéket képvisel, ugyanakkor abszolút értelemben (amennyi javat tudnék érte vásárolni) annyival többet, amiért már megérné.

Nagyon tanulságos és hasznos volt az első válasz.

Nálam két olyan "dolog" is van, amit szeretnék, mégsem teszek érte semmit, vagy legalábbis nem valami sokat.

Az egyik ilyen a külföldre költözés. Szeretném, lendület is van bennem, de egyelőre nagyobb bennem a félsz, mint a lendület. A félelem meg azért, mert nem merek ebbe belevágni egyedül, túl nagy falatnak érzem még ezt. Pályakezdőként pedig még inkább.

A másik meg a párkapcsolat. Ezzel meg úgy vagyok, hogy egyszer nagyon jó lenne, utána meg megfogalmazódik bennem, általában jó hamar, hogy amúgy teljesen jól megvagyok én egyedül is. És, úgy őszintén szólva.. mostanában az utóbbiból van a több.