Másoknak is vannak ilyen furcsa szokásai?
Van egy pár furcsa (vagy akár gyerekesnek is nevezhető) szokásom.
Mindig úgy ülök a széken, hogy felhúzzom a lábam vagy törökülésben ülök, akár ha gép előtt ülök, akár ha étkezek.
A csokoládét mindig rá teszem egy kis időre a radiátorra, vagy nyáron a napra teszem ki, hogy felmelegedjen.
Ha unatkozom, néha kimegyek a teraszra és a kis asztalt körbe-körbe járkálom hosszú percekig. Vagy lefekvés előtt ha úgy érzem, még nem vagyok álmos vagy ha szorongok, akkor néha ide-oda járkálok a szobámban, csak úgy, hosszú percekig.
Imádom bizergálni, morzsolni a papír anyagú cimkéket (amik ruhába vagy ágyneműhuzatba vannak varva). Ez vallamiért kellemes érzéssel tölt el. Úgy is szoktam elaludni hogy a párnahuzatom cimkéjet morzsolom.
Ha olvasok egy pontokba szedet, vázlatos írást, akkor azt sokszor lentről felfe olvasom.
Beszűkült érdeklődési köreim vannak, ha van egy téma ami felkelti az érdeklődésemet akkor napokig vagy akár egy hétig is csak azzal foglalkozom (olvasok, vedeót nézek stb.). Ha valami ebből kizökkent azt elég rosszúl élem meg (pl. ha el kell mennem valahova, vagy más feladattal kell foglalkoznom).
Bizonyos érintéseket nem bírok elviselni. Nem bírom a puszilgatást, nem bírok csókolózni (nem undor miatt, hanem egszerűen nem szeretek). Vagy nem bírom ha hátulról megölel a párom, akkor ha csinálok valamit. Ettől nagyon ideges leszek.
Ez mennyire gáz? Lehet hogy bolond vagyok?
20/L
Egyetemista vagyok.
Óra előtt ha eszem, szétszedem a kekszet meg a csokit és a sütit ha töltelékes.
Az italba fújok buborékot.
Óra közben úgy jelentkezem, mint általanos iskolában.
Sokszor radírozom az asztalt, hogy legyen radírmorzsám.
Szoktam magammal amőbázni.
Az óra utolso fél órajában mindig nagyon kell pisilnem és óra végén úgy várok a soromra, hogy a két lábam között van a két kezem és ugralok egy helyben.
Mindig futok a folyosón amikor órára megyek, mert úgy jobb.
A tanáraimnak gúnynevet adok és ìgy hívom őket a hátuk mögött.
Van, ami nekem valóban kicsit fura (pl. a csokis), de nem vagyunk egyformák, bár a töröküléses dolog nekem is nagy szokásom.
Bolondnak semmiképp nem tartanálak.
Nekem olyan szokásom van, hogy kínosan ügyelek arra, hogy felkelésnél a jobb lábam tegyem le először, mert "akkor jó napom lesz". Tudom, hogy nem így működik, mégis állandóan ezt csinálom. Amikor először lépek ki reggel a bejárati ajtón, szintén ezt csinálom.
Bárhová megyek, mindig irracionális mennyiségű papírzsebkendő van nálam. Nem pazarolom, nem dobálom szét, igazából, pont, hogy keveset használok, mégis mindig sok van nálam.
Nem szeretek úgy elmenni otthonról, a kollégiumból, hogy a telefonom nincs minimum 95%-ra feltöltve.
#3
Örülök hogy ennyire ismered az életemet. Gondolom akkor tudsz az összes traumámról, testi, lelki bántalmazásaimról, az évekig tartó betegségemről, az alkoholista szülőmről, meg arról hogy a gyerekkoromat kb. elvették tőlem és ezt gondolod probléma mentesnek.
#4
Igen, ugyanis amellet hogy debil vagyok, tudok jófej és kedves lenni.
5
Azért meg még ezeket elmondtad a problémáid még ott maradnak, azok nem oldódnak meg maguktól.
Panaszkodásból és önsajnálatból nem jutsz előrébb.
Egyébként sajnálom.
#6
Áh igen! Tudtam hogy ezt meg fogom kapni.
Nem önsajnáltatni szerettem volna, hanem a példámon keresztül illusztrálni azt, hogy nem kéne minősíteni (főleg ilyen bunkó módon) full ismeretlen emberek életét, személyiségét és nem kéne érvényteleníteni.
Ezek nagy része teljesen szokványos, ártalmatlan dolog. Az mondjuk, hogy ki hogy eszi a csokit, teljesen egyéntől függ, és tipikusan olyan dolog, amin nem kell problémázni.
Az, hogy a feszültséget, vagy épp az unalmat hogy reagálja le az ember, szintén olyan dolog, hogy hacsak nem ölt szélsőséges formát, akkor tökre irreleváns. Abban, hogy sétálgatsz egyet a ház körül, mégis mi kivetni való lenne?
A dolgok birizgálása lehet egyszerű megszokás, "pótcselekvés", de lehet a feszültség egyik levezetésének a módja is.
"Úgy is szoktam elaludni hogy a párnahuzatom cimkéjet morzsolom." -- Ez is elég általános dolog. Sokaknak van felnőttként is valamilyen kabalája, amit elalvás előtt szorongat. Gyerekeknél meg szinte mindenkinek van ilyesmije: alvómaci, kispárna, miegymás. Megnyugtatja az embert, ha van valami a kezében, nincs ezzel semmi gond. Meg aztán ez megint egy olyan dolog, ami full ártalmatlan, ha jól esik, csináld.
Az, hogy egy-egy témára nagyon rá tudsz akaszkodni, ezzel meg azért sok ember így van. Lehet, hogy téged kicsit jobban megvisel, ha valamit félbe kell szakítanod, de emiatt nem neveznélek bolondnak, simán csak ilyen a személyiséged. De amúgy az emebr jellemzően nem szereti megszakítani azt, amit szeret csinálni.
Az, hogy a listákat visszafelé olvasod, meg az érintéstől való irtózás már furcsább dolgok. Bolondnak semmiképp nem neveznélek, én eleve utálom azt a szokást, amikor az embert már kinézik, ha valamiben más, mint a nagy átlag. Egyének vagyunk, nem futószalagon gyártott tömegtermékek!
A listás dolog megint olyan dolog, amivel szerintem nem kell foglalkozni. Egyéni szokás.
Az érintéstől (és az intimitástól) való félelemnek viszont lehet jópár oka. (De nem, ettől sem vagy bolond!) És ez azért okozhat problémákat a párkapcsolatban. Persze, ha a barátod is hasonló beállítotságú, vagy tudja ezt tolerálni, akkor nincs semmi gond. De mondjuk nekem nagyon nagy hiányérzetem lenne, ha egy kapcsolatban ne lenne csók. Nyilván nem arról van szó, hogy a legelső találkozáskor is már egymás szájában kell lenni, de egy idő után bizony ez nagyon hiányozna. És akkor ott a kérdés, hogy ha a csóktól ennyire irtózol, akkor mi a helyzet az intimitással? Nyilván vannak olyan emberek, akiknek ez nem lényeges, de azért a többség nehezen viselné, ha sem intimitás, sem csók ne lenne. (De ha a megfelelő társat megtaláltad, akkor ez sem probléma.) Lehet, hogy ez valamilyen formája az aszexualitásnak, de még akár valamilyen gyermekkori trauma hatása is lehet.
A hátulról megölelést meg nem mindenki szereti. Hátulról védtelen az ember, így valamilyen szinten természetes, főleg akkor, ha még nincs meg az illetővel a bizalom, hogy ez zavarja az embert.
"Mindig úgy ülök a széken, hogy felhúzzom a lábam vagy törökülésben ülök, akár ha gép előtt ülök, akár ha étkezek."
Ez meg teljesen ártalmatlan egyéni szokás. Egyébként barátnőm is így szokott ülni nagyon sokszor, azt mondja, neki így a kényelmes. Mondjuk sportoló, szóval elég laza és hajlékony.
Bocsánat, nem olvastam végig a kommenteket, mielőtt írtam.
"Gondolom akkor tudsz az összes traumámról, testi, lelki bántalmazásaimról, az évekig tartó betegségemről, az alkoholista szülőmről, meg arról hogy a gyerekkoromat kb. elvették tőlem és ezt gondolod probléma mentesnek."
Ezek magyarázatot adnak ezen szokásokra. Bántalmazva voltál, ezért félsz az érintéstől, a testi érintkezésről, mert tudat alatt erről a fizikai bántalmazásra asszociálsz. Hátulról meg az ember védtelen, természetes, hogy ösztönösen támadásnak véli, ha valaki onnan közelít. A többi dolog nagy része is magyarázható az elszenvedett lelki sérülésekkel.
Bolond továbbra sem vagy, de tényleg nem ártana egy szakemberrel konzultálnod, aki segíthet ezek feldolgozásában. Nem lesz egyszerű, de szerintem érdemes megpróbálni, egyrészt mert neked is nyugodtabb lesz az életed, ha a rengeteg elfolytott feszültségtől megszabadulsz, másrészt meg szerintem párkapcsolatilag is sokat fog dobni, ha testileg is meg tudsz nyílni a barátod előtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!