Miért szeretnek a gyerekek?
Nem értek hozzájuk, és hülyén érzem magam velük, mégis bírnak valamiért.
Régebben egy rokonomnál töltöttem el pár napot, és a kislánya azóta mindig várta, hogy mikor megyek legközelebb. Telefonon kérdezte, hogy a közelben vagyok-e, és ha arrafelé mentünk, tudni akarta, hogy én is ott leszek-e.
Még a nagybátyja helyét is egy-két nap alatt "átvettem", akit mindig is ismert. Már nem is érdekelte, hogy ő ott volt; inkább mindig utánam jött.
Most egy másik rokonomnak vannak gyerekei, az 5-6 éves az egyik. Ő is mindig ugyanezt csinálja (ő fiú).
Egy másik kislány pedig mindig engem fürkész feltűnően kiskorától kezdve, de annyira, hogy ez másnak is feltűnt. Nem vagyok különleges, vagy ilyesmi. Nem vagyok jóképű, hanem átlagos. Magas vagyok, de sokan mások is azok körülöttünk, és mégis én érdeklem valamiért. Rövid szakállam van, ahogy másoknak is. Szóval nincs semmi olyan rajtam külsőre, ami vagy ebben, vagy abban ne lenne meg. Azt sem lehet, hogy a beszédem miatt, mert ha nem szólok, ennek a rokomomnak a lányát akkor is én érdeklem, csak nem tudom, hogy miért.
Lehet, hogy megérzik a gyerekek, ha valaki jó ember, legalábbis ez a tippem.
Érdekes, mert én rám is mindig tapadnak, pedig nő létemre nem kifejezetten szeretem a gyerekeket. Elvagyok velük, de magamtól nem keresem a társaságukat.
Megérzik a gyerekek ha őszintén és tisztelettel bànnak velük. Sok felnőtt azt hiszi hogy a gyerek hülye, és gügyögnek nekik meg lekezelik őket. Pedig nem hülye a gyerek csak még nincs annyi tapsztalata és màsképp gondolkozik. Ha valaki kivételesen úgy szól hozzàjuk hogy nem minősíti le őket szàndékosan vagy akaratlanul, arra jól reagàlnak.
Gondolom te úgy éled meg magadban hogy nem bírod a gyerekeket, nem fogod a viselkedésed megvàltoztatni nekik. A gyerek meg végre azt érzi hogy valaki őszinte vele és nem kezeli kevesebbnek.
Gyerekek imádják a gyerektársaságot de a fiatal felnőtteket meg csodálják.
Valószínűleg fiatal vagy, mókás, érdekes, szép, csupa érdekes dolog van rajtad. Van benned még lendület a játékhoz, nem vagy kiégve, képes vagy leülni a földre ha kell stb.
5: Azt elfelejtettem leírni, hogy 29/F.
Köszönöm mindenkinek. Nem álltok messze a valóságtól a viselkedésemet illetően. Talán ezért lehet, de akkor is ugyanez van, ha csak "elvagyok" a társaságban.
Szakasztott ugyanez a helyzet velem is, pedig tényleg nem értek a gyerekekhez, kifejezetten kínosnak érzem a viselkedésem velük - és mégis keresik a kicsik a szemkontaktust velem, vagy kimondottan a társaságom, mosolyognak/vigyorognak rám, integetnek.
Erre apa szokta mondani, hogy vagy látnak bennem valami pluszt, ami kevesekben van meg, vagy a kisugárzásom ilyen kellemes, vagy pedig érzik rajtam, hogy tisztelettel, kedvességgel fordulok feléjük, még úgy is, hogy komolyan nem értek hozzájuk.
Vagy tényleg lehet abban valami, amit előttem is írtak, hogy jól esik nekik, hogy valaki végre nem gügyög, ad ki fura hangokat nekik, hanem rendesen, normális hangon beszél velük. ( szüleim mondták, hogy már gyerekként is utáltam ezt, szóval gondolom emiatt sem vetem be ezt a dolgot a kicsiken :D )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!