Mit csináljak, ha nem szeretek élni?

1. vállalkozó a győzködésre 😎

Nem jó, semmi nem igazán jó, ez tény; viszont nem tudhatjuk, hogy utána mi lesz. Semmi? Az dögunalom.

Ja, hogy ez meg szívás? Az, igen. Csak nehéz meggondolni magad már utólag. Vagyis lehet, de attól még ott maradsz.

#2 Tudjuk, hogy mi lesz. Semmi! Így van, semmi nem lesz az élet után, de mivel nem létezel az életed után, így nem érezhetsz semmit, dögunalmat sem. Nem olyan lesz, hogy valami érző izébizéként leszel tovább és a sötét feketséget nézed, hanem nem leszel egyáltalán, így irreleváns, hogy most mit érzel a semmivel kapcsolatban.

És nem fogod tudni megbánni sem, semmi érzésed nem lesz a kilépési döntéseddel kapcsolatban mikor már kilépsz. Ez a baj az öngyilkosságtól féltő társadalommal, hogy képtelenek az emberi agy határain és limitációin kívül gondolkodni. Egy dologra tud a legtöbb ösztönlény gondolni és az a túlélési ösztön. Márpedig ez igen csak káros a legtöbb esetben és egy humán társadalom igen is megpróbálna egy civilizált kilépési lehetőséget ajánlani. Főleg amikor a halál csak egy tűszúrásnyira van 2024-ben.

Ha már szenvedsz, akkor szenvedj értelmesen. Nekem sem jön egyből minden össze. Szenvedek azért is, hogy egy normális állásom legyen.

Többszázezeres adóssággal léptem ki az életbe 20 évesen. Apránként építgetem önmagam és az életem. Választhatnám azt is, hogy többé nem létezem és nincs szenvedés meg semmi. Azt életem során sokszor választhatom. Viszont visszafelé már nincs így. Ha már nem létezem ott nincs választásom. Ha már egyszer itt vagyok a földön, mint ember, akkor kihasználom a lehetőségeket, amik jobbá tehetik az itteni létet. És amúgy mindig kellenek ellentétes érzelmek, hogy a rossz után értékeli tudjuk a jót. Csak kellene keresned valamit, ami jó..