Mit lenne praktikus hajléktalanoknak venni?

"Nem volt ott, visszajövök este fele"

Úgy ne vegyél neki hogy nincs ott, először beszélj vele, mondd meg neki hogy várjon meg, mindjárt jössz. Akkor lehet neki vinni, vásárolni dolgokat mert ezek az emberek kóricálnak, itt a jó idő, nem fognak tespedni a melegedőkben, szállókon, akárhol. Ha meg nem jár sehova akkor csak sétál egyet. De általában a kintieknek van egy fix helyük, azt kell kideríteni hogy hol száll meg.

A hajléktalan az általában intézményekben van, a kezdő motoros-alulinformált vagy csöves meg az utcákon.

Semmit! Nem a te feladatod gondoskodni róluk!

Más kérdés, hogy aki kompetens ebben a témakörben, az meg nem (eleget) tesz az ügyben!

Ez egy végtelen történet, amelyet te - az egyén szintjén - nem tudsz megoldani, ha megfeszülsz sem! Nem tudom, hol élsz, de Magyarország fővárosában minden jelzőlámpánál, minden nagyobb parkolóban, aluljáróban, parkban hemzsegnek a hajléktalanok és mindegyiknek csak az ő kicsi 200 forintja kellene, - amely az első alkalommal megáll még a kérés/elfogadás szintjén, de ezt követően a követelés szintjére lép! Az sem kicsit ellentmondásos, hogy mindenütt jelen lenni sokuknak van energiája, de megpróbálni elhelyezkedni valahol annál kevesebb, - persze ebben támogatja őket teljes mellszélességben az összes munkáltató is (, mert egyáltalán nem hajlandóak szóba állni állandó lakcímmel nem rendelkező emberekkel) és az állam is (, mert neki meg eszébe sincs bármit is tenni annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon) az urizálás fáradalmainak árnyékában.

Ezt a háborút "fecskeként " nem nyerheted meg, - egy feneketlen pénzes kút, amelybe ha a Dáriusz kincsét hordod talicskával, sem elég!

Nem jellemző, hogy az ilyen irányú jó cselekedetet valaha meghálálja neked valaki, ám annál hamarabb szerzel ellenségeket vele!

Élet tapasztalt emberként írom ezt neked, - megéltem ezt-azt, mielőtt megfogalmazódtak bennem a leírtak!

Nem a te feladatod olyan embereket pesztrálni, akiknek a többsége az önhibájából került az utcára és még csak a hajlandóság sincs meg legtöbbjükben, hogy megpróbáljanak kezdeni magukkal valamit!

Tudod, ott már nincs sok tennivalója kívülállónak, ahol egy liter bor/egy spangli/egy löket többet ér, mint bármi más!

Vagy éppen fogd fel úgy hogy te vagy az egyetlen érzékeny, segítőkész ember a sok szociálisan érzéketlen közül a környéken. Tudod minden nézőpont kérdése.

Van akit nem hagy hidegen mások szenvedése, az talán még önkéntesnek is elmegy egy szervezethez, pl:

[link]

"Tudod, ott már nincs sok tennivalója kívülállónak, ahol egy liter bor/egy spangli/egy löket többet ér, mint bármi más!"

Ez igaz, de azt azért ne felejtsük el hogy enni, inni mindig adni kell, meg kell egy fedél a fej fölé hogy maradjon némi méltósága annak az embernek.

Szervezeti szinten hagyjuk, de az egyéni cselekedeteket azért nem becsülném le!

A tanulmányokból kiderül hogy sokan ilyen helyzetben feladják, csőlátás alakul ki és annak az embernek lehet hogy már tényleg nincs másra szüksége csak egy tál ételre, egy pohár italra, egy takaróra és egy fedélre.

Sokan az utcán fagynak meg az igénytelenségtől és a büszkeségtől mert nem mennek be az intézményekbe és a segítséget is elutasítják, de pont ezért mert annyira feladják!

Az én meglátásom szerint az alapvető fiziológiai szükségleteket (Maslow piramis legalja) nem szabad figyelmen kívül hagyni.

[link]

[link]