Ha az utcán vagy bárhol egy számodra idegen kisgyerek rád mosolyog, te is mosolyogsz rá?

Nem. Gyerekként is zavarba hoztak más gyerekek, felnőttként pláne.

Ma pont egy idióta kistini lihegett meg magyarázott valami kitalált nyelven a boltban, de ahogy az apja előkerült, normális lett.

Én már félek, komolyan, annyi autista meg fogyatékos van, a franc tudja, mire képesek

"Igen, integetek is nekik."

Nekem is integetnek, mert öreg is vagyok és nagy bozontos ősz szakállam van, mint a Mikulásnak. Volt olyan is, hogy odahúzta az anyukáját, én meg féltérdre ereszkedve váltottam vele pár szót, amikor megkérdezte, hogy valódi-e a szakállam. Mondtam, hogy rángassa csak meg, nézzük leesik-e. Vigyorogva rángatta meg, anyuka egészen odavolt.

- Valódi! - mondta az anyukája felé fordulva mosolyogva.

- Persze, hogy valódi! Csak nyáron nagyon meleg az a piros ruha, tudod? Most inkognitóban vagyok! Pssszt! De fogadj szót anyukádnak, és majd télen írj egy levelet, hogy mit szeretnél kapni a Mikulástól.

Komoly képpel bólogatott, aztán feltápászkodva továbbindultam. Még hallottam, ahogy az Édesanyja felé fordulva halkan azt mondja:

- Ugye mondtam, hogy ő az!