Feladnád a nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott életed az izgalmakért?

Hát, ilyen unalmas, magányos élet mellett nem csoda, hogy apátiában vagy.

Neked nem Barcelona kellene, hanem egy társ, gyerek, barátok, azaz olyan emberek, akikkel szeretitek egymást és közös dolgokat csináltok. Ha elmész máshova, ott is egyedül leszel.

Bocs, hogy így mondom, de ha itthon se vagy képes rendes emberi kapcsolatokat kialakítani, nincs egy barátod, kapcsolatod, se kutyád, se macskád, ez máshol se lesz másképp, csak még anyagilag is szarul fogsz állni. A majd csak lesz valahogy életstílushoz nagy adag életrevalóság is kell, kapcsolatteremtési készségek.

Egyébként ha jól fizető home office munka, akkor ezt bárhol végezheted a világban gyakorlatilag, ahol van internet. Ne Barcelonába menj, ahol drága az albi, hanem nézz körül a spanyol vidéken pl.

Szerintem ez egy túlzottan éles váltás lenne, inkább fokozatosan kéne. Mondjuk, kezdetnek, egy hosszabb, pár hetes nyaralás akár Barcelonában, akár valamelyik másik, általad kedvelt városban, vagy egy másik országban.

Közben pedig hiába élnél kint, az itteni lakásod, nem hinném, hogy jó ötlet lenne eladni. Inkább add ki megbízható embereknek, mert ha valami mégsem menne jól, lenne hová visszajönnöd. (nem azt mondom, hogy nem jönne össze a dolog, csak ilyenkor főleg kell egy B terv)

A valóság: nagyjából a második hónap elején rájössz majd, hogy normális állás híján nem tudod kifizetni az albérletet, és kuporgathatsz a haza repjegyre. :D

Nagyon jól hangzik nem dolgozni és tengni a világban, a helyzet meg az, hogy éhen halsz.