Szerintetek el fogja olvasni?

Érdekes. El tudom képzelni, hogy nem olvassa el. Van olyan, hogy történik valami és egyik pillanatról a másikra a másik ember nem számít. Ha akarom, ha nem. Ilyenkor viszont az ember elővehetné a gerincét, legalább annyit kinyögni, hogy "Sajnálom."

Fura, hogy mindketten szemellenzőt viseltetek. Neked meg lehetett volna kérdezni tőle, hogy a párja mit szól hozzá, hogy ti kettesben találkozgattok. Le kellett volna tisztázni az elején a szabályokat, az egymáshoz való viszonyotokat. Volt már téma itt a gyakorin, van olyan, hogy vállalja mindkét fél a barátságot akkor is, ha az egyik szerelmes a másikba.

Ha menet közben jössz rá, hogy nem barátság részedről... Elhiszem, hogy nagy a dilemma. Hátha elmúlik, hátha ő is így érez stb. Az ő reszéről is lehet, hogy sántított a dolog, és nem volt tiszta a lelkiismerete. Lehet, hogy önmaga elől menekül ezzel a viselkedéssel. Mindenesetre én tiszteletben tartanám a másikat, akivel egy évig szoros kapcsolatban voltam, és válaszolnék valamit.

Az egyik, hogy ha te tisztáztad magadban, hogy ennek nincs jövője, miért fontos, hogy elolvassa-e amit irtál? Te már magadban lezártad. Oké, kiírtad magadból, elküldted, itt zárd le, mert akkor nincs megállás, idővel ha bebeszéled magadnak hogy elolvasta, akkor miért nem reagált, mit kéne tenned, hogy reagáljon, mert biztos nem jól fogalmaztál, akkor muszáj élőben beszélni vele, de miért kerül, miért nem veszi fel a telefont, stb.

Másrészt az van, hogy nem erőszakolhatjuk rá a másikra az érzéseinket, a gondolatainkat vagy az akaratunkat. A kapcsolatokban az a jó, ha mindkét fél akarja a dolgokat és az akarat nem úgy jön létre, hogy a másik beleerőszakolja.

A harmadik, hogy oké, ő vetette fel a találkozót először, de attól meg ugyanúgy joga van nem akarni találkozni a jövőben.

Nekem is volt egy nő (én is az vagyok és nem szerelmről van szo), aki szimpinek tűnt, felvetettem, hogy fussunk össze egy kávéra, aztqn ebből lett pár kávézás, amikor kijött a nőből az igazi énje, amiből kiderült, hogy azért nem tud tartós barátsagokat kialakítani, mert egy paranoiás energiavámpír. Most ezt nekem tűrnöm kene, mert annak idején én vetettem fel a találkozokat?

Oké, jól elvoltatok, aztán kiderült, hogy te szerelmes vagy, ő nem, így nem akarja folytatni, lapozzunk. Nem kell ezt molekulakra bontva elemezni.

Gobdolj bele, te mit szólnal, ha pl nem jönne be a fogorvosod, mert csak nappal tud fogadni, ráadásul draga is, ezert udvariasan elköszönsz és ő meg levelet ír neked, meg azon agyal, hogy mi lehetett a baj, hogyan hozza helyre. Te is feszélyezve éreznéd magad, nem?

A kézfogással megköszönte a barátságodat, és lezárta. Ennyi volt.

Ne várj választ.

Örülj, hogy kiírtad magadból, az segít elfelejteni.

Mi nem zavarta a párját? És te mire kérdeztél rá? Ezt kifejthetnéd.

Én azt gondolom, hogy te reménykedtél, hogy elhagyja majd esetleg érted a párját. Ő teljesen korrekten barátságot, beszélgetéseket, programokat akart, lezárta, amikor te többet akartál.

Te viszont sajnos nem tudsz frusztrációt viselni, mert elutasítottak. Pedig rengeteg ilyen helyzet van. Ennek a mélyére kellene inkább nézni. Mi is a baj igazából, mit érzel? Mik a terveid?

Teljesen mindegy elolvassa-s. Neked elsősorban magaddal van dolgod, magadat kellene megtanulni szeretni.

Ő a részéről lezárta már (kézfogás, plusz konkrétan ki is mondta, hogy ennyi, vége a találkozásoknak).

Nem arról van szó, szerintem legalábbis, hogy semmibe vesz, hanem ő már tényleg nem szeretne többet mondani, a te érdekedben sem. Nehogy hiú ábrándot keltsen benned.

Elhiszem, megértem, hogy fáj, de bármilyen klisé is, így lesz a legjobb hosszabb távon. Mert, tegyük fel, nem mondta, hogy nincs több találkozó, ti pedig rendszeresen együtt töltötök időt, az érzelmek pedig csak nőttek volna benned. Akkor pedig még nehezebb lett volna békésen lezárni ezt. De valaki ígyis-úgyis sérült volna, vagy valamelyik kapcsolat.

Így "legalább" nem voltak annyira mélyek az érzelmek, mint idővel lettek volna.