Hogy lehet az ember egyedül boldog? Ha nincs senki akit érdekel?

Míg saját magaddal nem vagy boldog, mással sosem leszel.

Írod, hogy senki nem kíváncsi rád. Lehet túl depis a kisugárzásod, kommunikációd. Olyan emberrel én sem szívesen lógnék együtt.

Járj csoportos óráka, edzeni, kirándulni, illetve olyan programokra amik érdekelnek és már meg is van az első közös pont az emberekkel.

Nincs olyan, hogy "depis". A klinikai depresszió egy roppant súlyos, mentális betegség. Nem "depi". Nem szabad elbagatellizálni, hanem utána kell olvasni.

Ha meg csak simán szomorú, vagy rossz hangulatú értelemben használnánk, akkor vannak rá tökéletes más szavak.

Kedves Ketteske!

Köszönöm a kiokítást, - sajnos - pontosan tisztában vagyok a "depresszió" szó jelentésével, és véletlenül sem elbagatelizálom, csak mert rövidítve írtam a szót. Éppen ezért mondtam, hogy míg magával nincs rendben a kérdező, bárki lehet mellette, nem lesz boldog. (Tudom, végigmentem rajta.)

Emberekkel foglalkozom a munkahelyemen, utána egyedül vagyok otthon.

Nagyon jó az egyedüllét, mert lényegében totál éértelmetlen emberekkel foglalkozni.

Étteremben dolgozok suli mellett, elbeszélgetek a kollégákkal vagy osztálytársakkal ha éppen nincsen mit csinálni. De arra különösen figyelek hogy nem magamról beszélek, mert nem szeretek magamról megosztani dolgokat. Hanem egy adott dolog köré építem a kommunikációt. A munkahelyen van kb 4 ember akikkel nagyon jól kijövök, ennyi nekem bőven elég is. A suliban is kb 4 ekber akikkel ha úgy van kedvem beszélgetek,

de eltelik úgyis egy nap hogy nem szólok senkihez. Aztán haza érek munka után és akkor már úgyis este van, tehát pihenek, élvezem a csendet és az egyedüllétet, egyébként szeretek egyedül lenni. Hétvégén pedig bulizok, engem a buki gyógyít, és éltet. Így telik jelenleg az életem, nem tagadom, vannak belső sérelmeim de azokat elnyomom. Hogy meddig megy ez így, és meddig birom mentálisan, már más kérdés. De jelenleg csak sodródok és élvezem.

Tedd magad fontossá mások számára. Talán menj el vm segítő, jótékony munkát vállalani. Emberekkel, állatokkal, tökmindegy, de akkor legalább a többi karitatív "kollégának" számítani fogsz.

Ha nem vagy ilyenekre, akkor foglald el magad magányos tevékenységgel. Sportolj, túrázz, alkoss, olvass, gépezz.

Nekem régi vágyam, hogy elmegyek egyedül valahova túrázni. Hogy senkihez se kelljen alkalmazkodni. Leülök, ahol akarok, élvezem a madarak csipogását, fotózom a természetet :) Szóval haladok a magam tempójában. Élvezném, hogy csend van, nem kell pofázni senkivel.