Gyorséttermi dolgozók, mit gondoltok olyankor amikor egy kórosan elhízott embernek kell felszolgálni egy hatalmas adag kaját?

Dolgoztam gyorsétteremben, nálunk az volt, hogy dolgozz akkor is, ha nincs munka. Ha megálltam, mert tényleg semmi teemdő nem volt, a kezembe nyomták a seprűt, hogy seperjek fel huszadszorra is.

Amíg mindig le kellett kötnöm magam valamivel, miközben hol a főnök, hol a menstruáló kolléganő, hol a hisztikirály munkatárs ordibált velem, magasról lesz.artam, ha a vendég vékony volt, túlsúlyos, vagy nőtt egy második feje a fenekére.

Én is dolgoztam mekiben és az volt ahogy az első írja. Nàlunk az volt a bevett gyakorlat hogyha nincs meló, akkor megfogtàl egy rongyot és a pulton törölted 5-10 percig ugyan azt a pontot, hogy a műszakvezető ne üvöltsön veled.

Én speciel fejben szàmoltam hanyadrésze van még hàtra a műszaknak. Pont nem érdekelt melyik vevő milyen kajàt rendelt. Egy kivétel volt, ha olyat amit bonyolult volt elkészíteni (értsd, oda kelett minimàlisan figyelni mert még nem volt benne az izommemóriàmban). Ott kicsit mérgelődtem hogy az éber alvàst meg kell szakítani.

Nem gyorsétteremben dolgozom ugyan, hanem ügyfélszolgálaton, kb egy hónapig érdekelt rettenetesen mindenki élettörténete meg vettem mindent a szívemre, utána pont nem érdekelt. Nyilván segítek továbbra is, de amint elment, 2 perc múlva el is felejtem.

Hidd el, nem érnek rá az ilyen munkakörökben dolgozó emberek az általuk kiszolgáltak életén agyalni.