Hallgatnom kéne a haveromra?

Nem nagyon szokott velem senki beszélgetni, sosem voltam társasági ember, van kolléga aki szokott néha velem beszélni, én nem keresem mert nem tudom zavarom-e így ha unaltkozik felhív én mindig ráérek se magánéletem se kutyám se macskám . Tudja Ő is. Törtent az, hogy negyed éve egy hölgy beszélgetett velem és mondta neki, hogy tökre jó arc vagyok aztán írt nekem a csaj facebookon, de én szüken fogalmaztam, nem nagyon írtam, mert azt hittem csapda és ki akarnak majd röhögni. Ez onnan ered, hogy általános sulibam másik évfolyamban volt egy lány aki kedves volt velem aztán az én osztályomból a legmenőbb gyerek odajött és adott egy pofont meg oribált, hogy "haha ez a paraszt csajozni akar, de szánalmas" utána én hagytam mert csaj kinevetett. Azóta úgy inkább hagyom ezt.

Viszont most mondta a srác, hogy irjak a hölgynek. Én mem negyed év után nem akarok mert nagyon ciki szerintem. De szerinte hallgassak rá mert jót akar ami igaz mert sosem vágott át. De valahogy bennem van az említett trauma plusz, hogy mi a fenét írok 90 nap után..