Van itt olyan aki megváltoztatta a keresztnevét? Mennyire nehéz megszokni?

Nem hivatalosan de mivelhogy a nevem mindenkinek gondot okoz, hogyan mondjam, így gyakorlatilag mindenki Laz-nak ismer, mert a László nem egyszerű eset...

Szerintem semmi furcsa nincs benne, első nap óta figyelek rá, és természetesnek hat.

Mivel a régi keresztnevemet olyan szinten utáltam, hogy rosszul voltam, ha ki kell mondani, nekem egy pillanatig nem okozott gondot áttérni az újra. Pedig bőven 30 felett változtattam nevet, mert nehezen találtam meg azt, amire érdemes váltani, amit teljesen magaménak érzek, és biztos lehetek benne, hogy nem csak átmenetileg tetszik. Soha nem tévesztettem el. Amikor valami miatt a régi nevemet meg kellett adni, az volt a nehéz. Amikor már azt hittem, nem kell többé kimondani...

Eleinte repkedtem a boldogságtól, amikor az új nevemen szólítottak, vagy be kellett mutatkoznom, le kellett írnom, vagy láttam leírva. Most már megszoktam, és jó érzés, de természetessé vált, hogy ez a nevem, a kezdeti eufória elmúlt.

Épp várom az áttörést, remélem sikerül.

Én se tudtam azonosulni a jelenlegivel, főleg amióta felnőtt vagyok, és nem becéznek. Már a hajamat téptem attól, ahogy teljes alakban nyújtják, csavarják a foguk között ezt a nevet, miközben rám hivatkoznak.

Mintha ez a név és én két univerzum lennénk, így lépnem kellett.

Kereken egy éve találtam ki, hogy mit szeretnék kérvényezni, ezért már megszoktam.

Annak, hogy miért pont ezt, sokkal hosszabb és régebbi története van. Már gyerekként is egy olyan néven hivattam magam, ami ugyanezt jelenti, de több okból az internacionálisabb formája mellett tettem le a voksomat.