Miért szeretsz Budapesten élni?

Én nem szívesen költöznék el Budáról, eddig ez a legjobb hely ahol laktam. Pedig csak bérlő vagyok, 3 éve.

Azt szeretem, hogy minden van a közelben. Nem megy el a fél napom, mert boltba kell menni. Mondjuk én vidéken legutoljára elég rossz helyen laktam, ott tényleg nem volt semmi. De pl ingáznom sem kell, csak besétálok 15 perc alatt a munkahelyemre.

Jó lenne itt maradni, de elég drága környék, itt sajátot biztos nem fogok tudni venni.

2016-ban költöztem oda először, de azóta 3 évet külföldön éltem 2 különböző városban.

Budapestet nem szeretem, az II. kerületet, ahol lakom, igen, de most az XII-ben vettünk egy lakást, hasonlóakra számítok, bár itt a déli aminek a környezete elég gusztustalan.

Szeretem, hogy vannak éttermek, vásárlási lehetőségek, van munkahely és hogy viszonylag normálisan lehet közlekedni egy autó-bkv kombóval, és hogy alapvetően azért tényleg jó a közbiztonság.

Nem szeretem, hogy kevés olyan étterem van, amilyen konyhát szeretnék, hogy egy csomó márkának nincs üzlete és a netről kell rendelgetni vagy külföldön megvenni, és hogy milyen állapotok vannak amúgy a BKV-n.

Mindenért. Jó tömegközlekedés, sok szórakozási lehetőség, sok munkalehetőség, nagy kaja választék, bármikor van bolt, bármikor van bármi szillgáltatás amit szeretnék. Szerintem szép város is. Igen, sokszor koszos, sok az őrült, sok a hajléktalan. Ezeket tudni kell ignorálni.

Max külföldre mennék innen. Itthon más városba nem.

2013-ban költöztem ide, tehát 11 éve élek itt, amibe eddig nem gondoltam bele. Itt fejeződött be a felnőtté válásom, fiatal felnőttkoromban rengeteg élményt gyűjtöttem itt, itt szereztem barátokat, sokat költöztem albérletből albérletbe, meg azelőtt koliból koliba, rengeteget jártam át haverokhoz, akik szintén váltogatták az albérleteket, a legtöbb kerület, nagyobb út már ismerős, kötődik hozzá valami emlék. Ez az érzelmi része.

A gyakorlati meg az, hogy egy 300 fős északkelet-magyarországi faluban nőttem fel, ahol nem egyszer kellett hazasétálni a megyeszékhelyről 20km-t esetleg sötétben, kivilágítatlan úton az erdőben, mert lekéstem az utolsó buszt (nekem viszonylag későn, 16 évesen lett mobilom, szóval nem volt opció, hogy felhívom apát, hogy jöjjön értem). Időnként a mai napig előfordul, hogy pár perccel lekésem az éjszakai buszt, és bosszankodok, hogy pont elment, és most fél órát itt kell álljak a hidegben, és egy fél perc hisztizés után eszembe jut, hogy de basszus, legalább van következő busz, legalább nem hazáig kell sétálnom a 0 fokban, azért ez egészen jó. Másik ilyen a bevásárlás, édesapám laktózérzékeny, cukorbeteg, és egy jó darabig én vásároltam be neki Budapesten, és vittem, vagy küldtem haza az olyan dolgokat, mint útifűmaghéj, korpa, cukormentes-laktózmentes-mindenmentes édességek. Most már szerencsére a közelükben is nyílt Aldi meg Lidl, de nekik fél óra autóval, nekem öt perc gyalog, de legalább már van hozzáférésük. Nagyon sokáig az volt a helyzet, hogy csak a falusi kisbolt volt, ahol mindent konkrétan 1.5x, 2x annyiért árultak, mint egy budapesti Spar-ban (szerintem az a legdrágább bolt, nem is nagyon megyek Spar-ba), és nem értem, mire fel, mikor ott az átlagember keresete meg sem közelíti az enyémet. És nem keresek kiemelkedően, sőt, a mediánbért éppen, hogy súrolom jobb hónapokban, az "átlagbért" meg se közelítem. Oké, ebből vonjunk le egy százast, mert albérletben élek, még így is több marad, mint amit a földijeim keresnek a közeli gyárban három műszakban pótlékokkal együtt, vagy pl. édesanyám pedagógusként... Konkrétan nem értem, hogyan tudnak ebből megélni, illetve értem, olyan szempontból olcsóbb az életük, hogy termelhetnek maguknak a kertben, de a legtöbben nem csinálják, meg nem tudják a bevásárláson kívül másra költeni a pénzt, mert literálisan nincs ott semmi. Nincs mozi, színház, koncert, szórakozóhely, kocsma, uszoda, gyógyfürdő, szabadulószoba, rage-room, paintball, társasjáték-est, persze, nyilván sokat lehet spórolni, ha abból áll az élet, hogy eljársz dolgozni, aztán otthon vagy, csak valahol szerintem rohadt szomorú.

Szóval összehasonlítási alapom van, Miskolcon és Székesfehérváron töltöttem még el időt Budapesten kívül, és azt mondom, Miskolc egy élhető, szerethető város, de nem annyira, mint Budapest. De ez emberfüggő, én egyértelműen egy olyan ember vagyok, aki egy nagyvárosban érzi jól magát, élhetnék én a legszebb településen a Mátrában vagy a Balaton mellett, akkor is szoronganék, hogy nincs ott elég lehetőség, más meg Budapestet utálja, mert zsúfolt, zajos, büdös, hozzád szólnak folyamatosan, emberek vannak mindenhol... Mindkettő valid.

Pesten élek Kőbányán. Én itt nem szeretek, nagy a zaj, büdös van folyamatosan, a lakóközösség sem az igazi. Ellenben 15 évig éltem különböző albérletekben Budán a 11. kerületben, na ott imádtam lakni, ha tehetném már költöznék is.

Azt alapvetően szeretem, hogy bár én eléggé kint vagyok, de azét van minden és tömeggel fél óra, kocsival csúcsidőn kívül 15 perc a belváros környéke, ahol mindig van élet.

Amit szintén szeretek: relatív közel a természet bármerre is indulok.

Budai-hegység, Pilis közelebbi részei fél óra, de Mátra, Börzsöny, Gerecse stb is megvannak 1-1,5 órán belül.

Vidéken szerintem azoknak jó élni, akik kertes házban laknak és szeretnek otthon lenni, otthon tevékenykedni.

Mert ha választani kell, hogy panel vidéken, vagy panel Pesten, akkor már inkább utóbbi.