Egy gyerek vissza tudja adni az ember motivációját?

Te szeretnél egy életképtelen roncs gyereke lenni?

Na ugye.

Gyereket a csúcson vállal az ember, nem a gödörben.

Inkább a saját döntéshozatali mechanizmusaid gondold át alaposan.

Nem!!! Van olyan hogy szülés utáni depresszió. Valószínűleg az lennél. Hiányozna a te állapotodban, hogy minden reménytelen? Nem. Ha a gyerekkel fogalmad sincs hogy mit kezd és rossz anyának fogod érezni magad mint a legtöbben az első gyereknél az első napokban, kell ez neked? Nem.

Egy gyerek rengeteg figyelmet igényel, nem lesz időd magadra. Egy nőnek megváltozik a testalkata, kell ez neked ?

A gyerekvállalás nem olyan habos babos rózsaszín csupa boldogság mint ahogy azt te elképzeled.

Ne arra vállalj gyereket hogy az megment téged. Mert nem fog.

A gyerek nem motivációt ad, hanem kényszerpályára helyez. Egy gyerek mellett nincs időd azon agyalni, hogy van-e kedved csinálni a dolgokat, vagy nincs, mert a gyerek éhes, enni akar, tisztába kell tenni, aludnia kell, felébred, ruha kell neki, orvoshoz kell vinni, stb.

Ez olyan mértékű idő és erőfeszítést igényel tőled, hogy esélyed sincs azon töprengeni mellette, hogy mire van/nincs kedved, motivációd. Ha nem vagy jó a tervezésben, akkor még tervezni se nagyon van lehetőséged, mert legfeljebb csak sejtheted előre, hogy mi fog jönni, de biztosan nem tudod, ezért állandó tűzoltásba kerülsz. Csinálni kell az épp aktuális dolgot, akár tetszik, akár nem.

És itt jön be a legnagyobb kérdés. Ha szereted a gyereket, te akarod őt, fontos neked, része a gondolkodásodnak, értékrendednek, a családi és anyagi háttér és a tudás is meg van benned hozzá, hogy jól tudd menedzselni a nehézségeket és normálisan fel tudd nevelni a gyereket, akkor adhat pozitív lökést is az életednek, hogy a gyerek kitölti tartalommal, feladattal az életed és nem kell gondolkodnod motiváción, meg hogy mihez van kedved, mert jönnek a tennivalók maguktól is.

Viszont ha nem vagy rendben lelkileg, a gyerek maga nem olyan fontos neked, rosszak az anyagi és mentális körülményeid, még a saját gondjaidat (pl. munkahely, pénz, társasági élet, emberi kapcsolatok, stb) sem tudod egyedül megoldani, akkor egy gyerek felvállalásával többet ártasz, mint használsz, mert a gyerekkel egy csomó olyan problémád lesz, ami nélküle nem volna. Ha nincs meg benned a gyerek és család iránti erős, mindent felülíró igény, akkor a gyerek nagyon könnyen egy (újabb?) kudarc élménnyé válhat, motiváció helyett csak terhet jelent és nagyon könnyen megkeserítheti az életedet, ezzel pedig te az övét, ami senkinek nem fog használni.

Rendkívüli mértékben személy függő és hatalmas kérdés, hogy milyen korábbi élmények, ideológia, traumák hogyan kapcsolódnak össze az új történésekkel.

Nem lehetetlen, hogy valakinek pont a gyerek és az anyaság segít rendbe tenni az életét. Főleg, ha a szükséges tudás és háttér meg vannak, csak kell egy erős löket, ami kényszerpályára helyez.

Viszont sokkal nagyobb az esélye, hogy éppen hogy még rosszabbá teszi az életed, még nehezebben tudsz megbirkózni a problémáiddal.

Ha már eleve úgy érzed, hogy gondok vannak az életedben, akkor inkább ezek megoldására érdemes első sorban koncentrálni. Menj el egy pszichológushoz, beszéld ki a jelenlegi problémáidat, keresd meg ezekre a megoldásokat. Fordítsd egyenesbe az életed. Ha ez már meg van és tudod, hogy merre fogsz majd tovább menni, utána érdemes elkezdeni azon töprengeni, hogy az addigra már kitalált, most még csak elképzelés szinten sem létező jövőbeni életedben van-e helye, értelme, létjogosultsága egy gyereknek, vagy sincs.

A legsúlyosabban szegény és beteg családokban is születnek gyerekek - évezredek óta. Nem lehetetlen gyereket szülni és felnevelni, szinte bármilyen rossz körülmények között. Viszont az nagyon nagy kérdés, hogy milyen hatással lesz ez az anya életére és hogy a gyerek hogyan nő fel, milyen sérüléseket szenved el ennek során és ő milyen életet tud majd ezek hatására élni.

Érdemes elolvasni Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét a gyermekkori traumákról.