A gyerektelenek miért foglalkoznak állandóan a gyerekesekkel?

Én sajnos ezt élőben is tapasztaltam, igaz, fordítva, de ez a szélsőség. Van pár ember munkában, akiknek a komplett identitásuk az, hogy gyerekük van, és mindenbe bele kell szőni - mint ahogy valaki felhozta a vagánságot, kb. ugyanazt kell elképzelni.

Például (egyébként szintén anyuka) kollégával random beszélgetünk a vízautomatánál, arról, hogy ő vallásos és elhagyta a húst a böjt idejére, és becsatlakozik a beszélgetésbe harmadik kolléga, és a második megszólalása az, hogy Zétike méhecske lett volna farsangon, de lebetegedett. Igazából jobbulást kívántunk neki, elment, majd a kolléganőm megkérdezte, hogy egyébként erre mi szükség volt, már őt idegesítette, hogy ez a nő állandóan a gyerekéről beszél, pedig neki is van gyereke.

De olyan munkatársam is van, akinél a múltkor már ivós játékot találtunk ki, mindenki megtette a tétjeit, hogy a meeting hanyadik percében fogja felhozni, hogy ő apuka, és aki a legközelebb tippelt, annak álltuk a piáját a következő munka utáni ivászaton.

Kollégáim nagy részének egyébként van gyereke, és ettől ők is ki vannak égve.

Családban is van egy ilyen, aki igazából az érettségit se tette le soha, fogai kb. 20 éve azt mondták, hogy pá, 160kg volt 20 éve és azóta él az állam csecsén különböző rokkantsági járadékokból, mert ugye nincs mód sajnos arra, hogy a testsúlyát csökkentse, mert ez genetika... Ennek ellenére, mikor még megtalálta a pöcsét a kötényhasa alatt, akkor valahogy összehozott két gyereket. Mikor 18 évesen az érettségire készültem, akkor már elkezdte tolni azt, hogy hát igazából ez nem számít, mikor felvettek egyetemre, akkor hardcore üzemmódba kapcsolt, hogy szerinte az ő gyereke többet ér, mint egy bármilyen ELTE-diploma - oké, érzelmileg számára biztos, csak nekem ehhez mi közöm, meg miért hasonlítjuk a kettőt, miután a diplomám is meglett, meg lett jó munkahelyem, kialakítottam az életem, folyamat ment minden karácsonyi vacsorán, esküvőn, meg temetésen az "és mikor lesz gyerek?". Mondtam, hogy nem lesz, akkor egyből ment az, hogy nem számít, milyen diplomám van, mit dolgozok (kettőnk közül egyébkétn mindig ő hozta fel ezt, én nem beszélek a tágabb családomnak a munkámról), mert velem ellentétben neki van gyereke, és ezzel sokkal többet tett le az asztalra, ezt évekig ráhagytam, hogy oké, legyen így, nekem nincs szükségem elismerésre, neki meg láthatóan van, hadd kapja meg. Egyszer volt egy karácsonyi vacsi, ahol eldurvultak a dolgok, ott anyámékat selejtnek nevezte, mert hogy ilyen korcs lányuk van, akiben nincs anyai ösztön, én meg négy pálinkát ittam, szóval eléggé elszabadult velem a ló, és elmagyaráztam neki, hogy kussoljon már, annyi kiló, mint amilyen magas, mindkét nagyszerűen sikerült gyereke pszichés beteg (emiatt egyébként tényleg bűntudatom van, tényleg így van, tényleg a szar családi körülmények az ok, de akkor se kellett volna ezt így kiteríteni mindenki előtt), mire annyira baszott büszke, a normális emberek általában nem ilyen rohadt büszkék arra, hogy el tudtak élvezni a feleségükben, mert egy átlagembernek ez nem jelent problémát. Azóta ők azért maradnak el a kötelező ünnepi vacsiról, mert azóta se kértem tőle bocsánatot, én meg azért, mert anyám szólt, hogy nem oké kiállni sem értük, sem magamért, ők szent békét akarnak.

A másik, ami miatt foglalkozhatnak a gyerektelenek a gyerekesekkel, hogy míg egy gyerektelen nem igazán befolyásolja a családosok életét, addig egy családos nagyon is befolyásolja a gyerektelenét. Én többször ébredtem már éjjel - és éjszakás műszak után nappal is - gyereksírásra. Úgy, hogy nincs gyerekem. Illetve volt már, hogy elkérték a helyem a buszon, és nekem kellett magyarázkodni, hogy szarul vagyok, ha nem lennék, már rég átadtam volna - nyilván nem hitték el, pedig tényleg így volt. Meg olyan is, hogy a repülőre felszállva, ott ült az ablak melletti helyemen egy gyerek, és hiába magyaráztam az anyjának, hogy én le fogom hányni vagy magamat, vagy őket, ha nem látom, hogy tényleg mozog alattam a gép (gyerekkorom óta nagyon durván rosszul vagyok bármiben, ami mozog, ha csak nem látok ki, és a repülőn pici az ablak, szóval ha nem ablak mellett ülök, akkor nem látok ki), voltam én ott mindenféle gyerekgyűlölő szar, mert nem engedtem, hogy a gyerek az én lefoglalt és kifizetett ülésemben üljön. Momzillák, dadzillák léteznek, szélsőség, de azért bele lehet futni, és vérszemet kapnak, ha kiderül - márpedig kiderül, mert rákérdeznek - hogy neked nincs gyereked. Akkor te nem értheted, miért oké az, amit csinálnak - ami általában nem oké.

A másik, hogy a propagandától néhány gyerekes sajnos tényleg vérszemet kapott, és elhitte magáról, hogy ő többet ér, mint más, illetve a lakhatási válságot tovább tetézte a CSOK, ami szintén nem tesz jól a békés együttélésnek.