Hogy jussak túl az illúzió hiányán?

Hónapokig azt éreztem, hogy tetszem egy fiúnak a suliból (évfolyamtárs). Teljesen abban a hitben voltam, hogy küldi a jeleket, mert sokszor találkozott a tekintetünk, már-már feltűnő volt. Ebben a hitben mentem be minden nap az iskolába és alig vártam a szüneteket, hogy végre megint lássam. Nagyon jó érzés volt, hogy én is tetszhetek valakinek. Aztán kiderült, hogy semmilyen jelet nem küldött, egy nagy félreértés volt az egész. Azóta azt érzem, hogy nem vagyok elég, a szépség közelében pedig végképp nem vagyok. Csalódtam, rosszul esik és sokkal jobb volt abban a hitben lenni, hogy lehet, hogy akar valamit, mint ebben a rideg valóságban.